Palackba zárt emlékek

Vedd a kezedbe a kedvenc parfümödet, spricceld a nedűt a kezedre, hunyd le a szemed, és csak szagolj! Ne analizálj, csal hagyd, hogy az emlékek és érzések elöntsenek! Hát nem csodálatos, mire képes egy aprócska üvegbe zárt illatos folyadék?

A parfümkészítés művészet. A világon több űrhajós van, mint parfümőr. Ezek tények, még ha az első állítással nem is mindenki ért egyet. A BBC parfümökről szóló dokumentum sorozatának második részében betekintés nyerhettünk két nagyszerű parfümőr, Jean-Claude Ellena és Cristopher Brosius alkotási folyamatába és a Givaudan diákjainak képzésébe.

Jean-Claude Ellena egy zseni. Ott volt a Givaudan parfümiskola első diákja között. 2003 óta csak és kizárólag a Hermés-nek dolgozik, mondhatni szabad kezet kapott. És igazából nehéz is lenne olyan Hermés parfümöt említeni az elmúlt évekből, amely ne nyerte volna el a kritikusok és a nagyközönség tetszését.  Természetesen a remekművek mögött kemény munka, és álmatlanul töltött éjszakák állnak.  Az alkotási folyamat során akár naponta 10-12 újabb variációt is létrehoz, amelyből csupán egyetlen változat lesz palackozva. Ami annyit tesz, hogy a fennmaradó 40-50 variáns, vagy akár több is a szemétben végzi. A művész megöli saját gyermekeit, csak hogy létrehozzon egyetlen tökéletes alkotást.

Cristopher Brosius, a CB I Hate Perfume alapítója igazi varázsló. Eddig sajnos csak a November-t sikerült tesztelnem tőle, de azóta is megszállottan keresem a lehetőséget, hogy megismerjen minden alkotását. Hogy miért? Brosius nem akarja, hogy ellenállhatatlanok, szexik legyünk vagy tisztaság érzését kapjuk egy parfümtől, az ő küldetése, hogy alkotásaival oda repítsen bennünket, arra helyre, abba az időbe vagy környezetbe, ahol a legjobban érezzük magunkat. Gyakran dolgozik személyes megrendelésre, ezúttal egy Angliáért rajongó amerikai férfinak készít személyre szabott parfümöt. Ezért képes átrepülni az óceánt , szagmintát venni mindenhonnan. Beleszagol a taxi ülésbe, a telefonfülkébe, a sörbe, a több száz éves könyvekbe stb. Öt hónappal később még mindig dolgozik az illaton, de már megvan a gerinc. A parfümben lesz Cradbury csoki, porcelán, ázott juh, gin, stb. Persze a parfümbe fektetett időt meg kell fizetni, egy ilyen személyere szabott illat kb 2000 dollárba kerül.

Mindeközben a Givaudan öt tehetséges és mérhetetlenül szerencsés diákja edzi orrát. És ezt értsd, ahogy mondom. Első lépés a professzionális orrá válás útján, hogy képesek legyenek megkülönböztetni és felismerni több, mint 500 különböző illatot, majd jön a mixelés és még mindig messze vannak attól, hogy gyakorlatilag parfümöt alkossanak. Mégis a parfümőr legfontosabb tulajdonsága a kreativitása, enélkül soha nem lenne képes semmit sem létrehozni. És ebből adódóan biztosan állíthatjuk, hogy minden parfüm egy darab művészet.

Szóval, ha legközelebb besétálunk egy parfümériába, jusson eszünkbe, amikor leemelünk egy üveget a polcról, hogy minden egyes illat mögött egy művész rejtőzik.

4 thoughts on “Palackba zárt emlékek”

  1. No, sikerült megnéznem a Youtube-on…Ellena és Givaudan körül felismerhető a zsenifaktor, no de Brosius?? Lehet, hogy jönnek a kövek, de nekem baromira ellenszenves volt…és valahogy nagyobbnak tűnik a füstje, mint a lángja. Lehet, hogy a nem 100%-os angol nyelvtudásom miatt lemaradtam valamiről, te nem tapasztaltál valami hasonlót?

    1. Számomra Brosius is mérhetetlenül tehetséges. Van egy egyedi stílusa, ez igaz. De számomra, ha valaki képes egy az egyben visszaadni a könyvtár illatát, az elfelejtett emlékeket, és mindezt egy parfümön keresztül, az biztos hogy zseni. Szerintem Jean-Claude Ellena és Brosius alkotási folyamata sem igazán tér el egymástól, mindenből inspirációt gyűjtenek, amiből csak lehet. Mit értesz az alatt, hogy jönnek a kövek?

      1. Úgy értettem, hogy remélem nem kapok „kövezést”, ha azt mondom, Brosius nem volt szimpatikus. Nekem ez már túl elrugaszkodott, hiszen az emberek többsége nem akar könyvtárszagú, vagy konyhaszagú lenni:)

        1. Igazad van, hogy az átlag ember nem akar ilyen szagú lenni, de a művészet valahol ott kezdődik, amikor nem az emberek igényeit követjük, és merünk kitűnni a tömegből. És hát abban is biztos vagyok, hogy Brosius igen jól megél abból, hogy nem követi a trendeket. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük