Parfümkritika kategória bejegyzései

2010

Olyan jó valami merőben másra bukkani, mint a megszokott. Valami olyasmire, ami egyszerre hoz vidámságot, jóleső meglepettséget és nyugtázást, hogy még mindig van új a nap alatt.

Ilyen parfümház a Smell Bent, amelyet Los angelesben hozott létre Brent Leonasio. Brent friss és üdítő arc a parfümök világában, már csak azért is, mert a cég filozófiája, hogy szupervidám illatokat alkossanak, amelyek nem kerülnek egy vagyonba. És ezt a két alapelvet a 20 dolláros ár és a parfümökhöz nagyszerűen kitalált és megrajzolt karakterek kelőképpen bizonyítják is, nem is beszélve magáról az illatokról. Ezek az illatok nem szólnak semmi másról, mint hogy  jól érezzük magunkat.

A Smell Bent parfümolajokat készít, és tíz állandó illattal rendelkezik, de ezen kívül vannak limitált kiadású és kosztüm parfümjeik is. A téli ünnepi időszak sem telhetett el limitált megjelenések nélkül. Úgy , mint Felix Navidad, a karácsonyi macska (amelynek eladásából, minden üveg után 10 dollárt az Under The Bridge alapítványnak utaltak), Gelty Pleasures (tömény csokoládé), Pére Noel Coward ( a tökéletes választás őrült kutyáknak és angol úriembereknek) és itt van még a 2010, a jövő illata.

Vajon megjósolható egy illaton keresztül milyennek érezzük majd a jövőt? És vajon minden évnek más szaga van? Nem a trendekre gondolok, nem arra, hogy a mainstreamek idén milyen összetevőket fognak preferálni, hanem hogy ha visszagondolok majd 2010-re meghatározhatom-e azt egyetlen parfümmel?

A Smell Bent egészen futurisztikusan látja a jövőnkent. Saját parfümjüket a következő szavakkal jellemezték: az új űrhajó illata, a nagynyomású kabiné, a sugárhajtómű üzemanyaga és a bolygóközi növények és virágok támadása. Azonban mielőtt totálisan kétségbeesnénk a leírástól, minenkit megnyugtatnék nincs félnivalónk. Igaz, hogy beleszippantva az illatba és a jövőre gondolva kitünően passzolna Ray Bradbury világához, és mintha valami a celofánra és az új kocsik illatára emlékeztetne, azért ez mégiscsak egy virágos, vidám parfüm.

A Smell Bent parfümök kipróbálására mindenkit csak biztatni tudok. Először is Magyarországon tuti, hogy nem találkozunk vele a drogériák polcain, ergo nem kell félnünk attól, hogy a harmadik nő, aki velünk szembejön az utcán, ugyanazt az illatot viseli. Másodszor az ár, amit fizetünk érte, nem fog csődbejuttatni bennünket. Harmadszor, mert ezek a parfümolajok tényleg jók.

(Képek: az a helyes srác, Brent Leonasio, forrás: perfume smellin things, smell bent parfümolajok: beautycafe.com)

 

Femme Fatale

Volt idő, amikor dohányzás a szabadság szimbóluma volt a nők számára. Amikor először gyújthattak rá nyilvános helyen, amely addig csupán a férfiak kiváltsága volt,  az  egyben egy lépés volt a női egyenjogúság felé.  A dohányzás és a cigaretta egyben szexuális szimbólummá is vált, és a vampok és femme fatale-ok nélkülözhetetlen eszközévé.

1919-ben járunk Franciaországban, amikor is Ernest Daltroff, a Caron ház alapítójának keze alatt elkészült az ikonikus, az első bőr jellegű parfüm, a Tabac Blond, ami annyit jelent könnyű dohány. Ez a provokatív parfüm, amely a női egyenjogúság hajnalán született meg, nem tartalmaz dohány jegyet, mégis füstös, sötét és veszélyes.

A femme fatale illata, a végzet asszonyé, aki elcsábítja, behálózza és kénye-kedve szerint játszik a férfival. Egyet kell értenem Chandler Burrel, amerikai parfümkritikussal, aki szerint az a férfi, aki egy olyan nőt visz haza bemutatni az anyjának, aki ezt a parfümöt viseli, ne számítson arra, hogy az anyja szeretni fogja a lányt, mert pontosan tudni fogja, hogy a fiát végérvényesen elvesztette.

A Tabac Blond nem változik szignifikánsan az idő múlásával. A fejjegyben lévő szegfű és bőr erős, agresszív illata viszonylag hamar lecsendesedik, erősebbé válik a parfüm szívében az ylang-ylang érzékisége. Az alapjegyekben ámbra, pacsuli, vanilia, cédrus keveredik. Veszélyes parfüm, amelyet csak módjával használjunk, hacsak nem az a célunk, hogy uraljuk a környezetünket.

Nem Ernest Daltroff volt az egyetlen, akit a dohány és a femme  fatale-ok megihlettek. Csaknem kilencven évvel később 2006-ban, Etat Libre d’Orange Perfumes, az avantgárd parfümház orra, Antoine Maisondieu megalkotta a Jasmine et Cigarettes-t. Ez a parfüm pont az, amit a neve alapján sejthetünk: tömény, érzéki jázmin és szárított dohány.

Nem olyan mellbevágó, mint a Tabac Blond, de legalább olyan szexi. A jázmint afrodiziákumként használják, az aromaterápiában, és nem véletlen, hogy ezt a parfümöt azon nőknek dedikálták, akik úgy gondolják, hogy nemcsak joguk van a szexhez, de élvezni is akarják azt.  Tudnak élni a nőiességükkel, és élvezik azt, de nincs bennük az a könyörtelenség  a férfiakkal szemben, ami a Tabac Blond nőkben.

A Jasmine et Cigarettes nő olyan, mint a style ikon, Jane Birkin, akinek a neve leginkább a híres francia számról, a “Je T’aime…Moi Non Plus”-ról ugorhat be.  Szexi, provokatív mégis nagyon nőies.

A Jasmine et Cigarettes hozzám sokkal közelebb áll, mint a Tabac Blond, annyira hogy teljesen beleszerettem ebbe a színtiszta jázmin illatba, amelytől hihetetlenül nőiesnek érzem magam, arról nem is beszélve, hogy a Tabac Blond bármennyire is jól sikerült parfüm, de én sohasem voltam egy Tabac Blond-bestia.

 

Hungarikum

“Az illat olyan varázsló, mely elrepít a múltba, társunk a jelenben és elkísér a jövőbe. Emlékeztet.” Ez az idézet Judith Müllertől származik, akinek nevével egy hete találkoztam először Octavian Coifan blogjában. Octavian egyik szakterülete a vintage parfümök, és ezen bejegyzésében méltatja a magyar születésű, Judith Müller Izraelben készített parfümjeit.

Judith Müller egy aprócska szőke nő, aki első parfümkreációjával, a Bat-Sheba-val nyomban el is nyerte a luxusparfümök kreatív Oscarját. A Bet-Sheba-val egyben új trendet is indított el, a nemzeti illatokét. Az ő alkotása Izrael, Fidzsi és Thaiföld nemzeti illata, és végül 2005-ben egy nagy álma teljesült azzal, hogy részese lehetett a magyar nemzeti illat, a Hungarian Raphsody No.5 kivitielézésének.

És most térjünk is át a mi nemzeti parfümünkre. Vajon hányan tudnak létezéséről? Én halványan emlékszem, hogy megjelent egy-két hír arról, hogy készül az első magyar parfüm. De igazán nem kapott visszhangott, és habár valahol azt olvastam, hogy még a Douglas polcaira is kikerült, én sajnos soha nem talákoztam vele. És ez nagy kár, mert egyébként nagyon érdekes alkotásnak tűnik.

Az Orr, az illat mögött Pierre Bourdon, akinek neve többek között olyan méltán népszerű parfümökhöz kötődik, mint a Christian Dior Dolce Vita-ja vagy Davidoff Cool Water-je. Állítólag Judith Müller még egy marék debrenceni földet is ajándékozott a parfümőrnek, hogy annak legyen fogalma, milyen szagú a magyar föld. A parfümbe ugyan ez nem került bele, de olyan magyar virágok akkordjai, mint a gyöngyvirág, az orgona, a rózsa igen és különlegességként a paprika.

A parfümnek vannak további különlegességei is. A parfüm üvege Szász Endre egyik utolsó alkotása, és a világon először a Hungarian Raphsody üvege készült porcelánból. A kerámiát Mata János díszítette fel egy részlettel a Liszt-rapszódiából. Az, hogy a Hungarian Raphsody No.5 nevet kapta, több okra is visszavezethető. Először is Pierre Bourdin nem csak egyetlen illatot alkotott, hanem többet is, és a no.5 nyerte el a tesztközönség tetszését, akárcsak annak idején a Chanelnél, amikor Coconak leginkább a No.5 tetszett. Az ennél romantikusabb változat azonban, hogy a parfüm harmonizál Liszt Ferenc ötödik rapszódiájával.

Sajnos magáról az illatról nem tudok mit mondani, de ez szerintem, nagyrészt a rossz marketingnek köszönhető. Nem lett volna érdemes egy gyönyörű, magyar nőt felkérni a parfüm arcának?  Nem tudom, mennyire sikeres ez a parfüm. Nem tudom, hogy milyen boltokban lehet hozzájutni. Vajon a Douglasban tényleg kint van a polcokon? Az interneten is csak egyetlen oldalt találtam, ahonnan rendelhető. És vajon a reptereken megtalálható? Mert szerintem a mai, fiatal nők többsége szívesebben vinné haza emlékbe az adott ország nemzeti illatát, mint egy horgolt terítőt.

De lehet, hogy tévedek, és csak egyszerűen azért nem találkozni sehol ezzel a parfümmel, mert nem jó.

November

Elsőre nagyon meglepődtem, mert még soha nem volt hasonló tapasztalatom egy illattal kapcsolatban sem. Egy parfüm, amely teljes egészében visszaadja november hangulatát.

A történetet kezdjük a parfüm alkotójával, Cristopher Brosius-szal, aki 2004-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját parfümházát, a CB I Hate Perfume-t.  Cristopher érzéseket próbál elkapni és egy parfümös üvegbe zárni. Az illatok neve magukért beszélnek : In The Summer Kitchen, In the Library, I am a Dandelion stb. És egész addig el sem tudjuk képzelni, hogy egy illat valóban a könyvtárba vagy a nyári konyhába repíthet bennünket, amíg ki nem próbálunk egy igazi CB I Hate Perfume-öt. Régóta szerettem volna már illatmintához jutni tőle. És néhány héttel ezelőtt alkalmam is nyílt beszerezni a November-ből egy fiolányit.

Nem vagyok benne biztos, hogy mit is érzek pontosan evvel az illattal kapcsolatban. Abban biztos vagyok, hogy nem hordanám napi 24 órában, de amint a kezemre kenem a mintát, attól a pillanattól kezdve az orrom, nem akar elszakadni a csuklómtól.

Az inspirációt Tove Jansson, finn írónő egyik novellája adta, amely gyerekként szorongással töltötte el a parfümört, azonban felnőtt fejjel újraolvasva rájött milyen nagyszerűen írja le a várakozást, az elmúlást, a magányt, az elhagyatottságot. Mindazt, amire az emberek többsége asszociál a november szó hallatán.

Ebben a történetben egy csapat ember találkozik véletlenül egy kis házban a tenger partján egy novemberi napon. Azért érkeztek, hogy örömet találjanak ebben a házban, felidézzék az emlékeket, amit itt éltek át, de azok az emberek, akik itt éltek, nincsenek otthon. És a ház most elhagyatott, sötét, dohos. Azonban kiderül, hogy az ott lakók hamarosan visszatérnek, ezért a látogatók úgy döntenek maradnak, és megvárják őket. Sajnos nem derül ki egyértelműen Tove Jansson melyik történetéről lehet szó, de gyanítom, hogy valamelyik Mumin történetről. A muminokról készült rajzfilmek nálunk is népszerűek voltak a 90-es években. Jellemző ezekre a történetekre “a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor”.

Vajon milyen jegyeket tartalmazhat egy olyan parfüm, ami a novemberi életérzést akarja egyetlen illatba zárni?  Sütőtököt, lehullott almákat és leveleket, tábortüzet, a fa füstjét, száraz füvet, vizes faágakat, nyirkos mohát, sárga rókagombát és egy csipetnyi fenyőerdőt. És azt kell  mondjam, hogy működik! Először erőteljes sütőtök illata csapja meg az orromat, eszembe jut nagyanyám, amint együtt csemegéznek a frissen sütött sütőtökből nagyapámmal. Aztán kissé elsötétedik az illat, engem valami erőteljesen emlékeztet a tömény fahéj olajra, de lassan újabb képek bukkanak fel a képzeletemben: édesapámmal gyűjtjük nagy halomba a  lehullott leveleket, hogy elégethessük őket.  A végére lecsendesedik az illat, és vele együtt a feltörő emlékképek száma is.

A November igazi olfaktorális élményt nyújt. Unisex illat, de szerintem sokkal jobban működhet egy férfi bőrén, egy másik karaktert hozhat elő az  parfümből. Persze ez az állítás igaz lehet bárkire, aki kipróbálja, és ettől lesz olyan különleges, mert minden egyes szippantás egy újabb novemberi képet idéz fel bennünk.

Burberry The Beat

Az utóbbi időben már többször említettem ennek a parfümnek a nevét, most elérkezettnek láttam az időt, hogy megosszam veletek, miért is szeretem annyira a The Beat-et.

A történet nem ott kezdődik, hogy szerelem volt első szaglásra. Először valami teljesen mással keltette fel a kiváncsiságomat. Méghozzá azzal, hogy a Burberry felkért három nagyszerű parfümőrt, név szerint:Olivier Polge-t (ld.Hírek ), Dominique Ropion-t (az utóbbi időben már többször dolgozott a Burberrynek, és pl. az ő nevéhez fűzödik a Kenzo Jungle Elephant), és harmadikként egy nőt, Beatrice Piquet-t, aztán a kezükbe nyomtak olyan zenéket, mint Kasabian, Dirty Pretty Things, Razorlight, The Artic Monkeys és The Fratellis, hogy ezek adják az inspirációt a parfüm megalkotásához. Szerintem mindig nagyon érdekes milyen koncepció húzódik meg egy parfüm mögött, néha ez az illat történétének legizgalmasabb része, néha az is előfordul, hogy ez érdekesebb, mint maga a parfüm.Szóval ennél a pontnál azt javaslom, amit én is tettem annak idején, klikkeljünk az egyes zenekarok nevére, hogy kicsit jobban megismerkedjünk a zenével.

Életem ezen szakaszához igazán passzolt ez a típusú zene, és már hamarabb elkezdtem hallgatni, mint ahogy megjelent volna a parfüm. Mivel tetszett a zene, úgy éreztem nem csalódhatok az illatban sem. És nem is.

A The Beat-et a fiatal közönségnek alkották, és a Burberry kreatív igazgatója szerint: ” A parfüm hangulata fiatalos, modern, energikus, kifejező, életerős, vicces,lendületes, határozott…. Mindazok a szavak, amelyek a lázadás hangulatát, érzését, inspirációját jellemezhetik, ezt igyekeztünk megjeleníteni a parfümben is.” Azonban semmi köze nincs azokhoz az illatokhoz, amelyek mostanában jelentek meg a fiatal generáció számára, talán mert úgy érzem, azok a Barbie babáknak készültek, ez pedig a gondolkodó fiatal nőknek.

A The Beat virágos-fás illat. Illatjegyei: bergamot, mandarin, Ceylon tea, kardamom, rózsabors, írisz, fehér pézsma, vetiver és cédrus. A bőrömre fújva először erőteljesen érződik benne a bergamot és a mandarin. Később előbukkan a tea és az írisz. Míg az elején kissé citrusosnak is érezhetjük az illatot, lassan virágossá alakul át, és ahogy múlik az idő egyre krémesebb és krémesebb lesz. Végül egy ragyogó, meleg illat marad belőle, mégsem fullasztó, valószínűleg a vetiver miatt. Mindenesetre a mostani borongós, őszi időhöz a legalkalmasabb választás vagy, ha magabiztosságra vágyunk.

A parfüm erősségei közé tartozik  még, hogy nagyon tartós. Rajtam például több, mint nyolc órán keresztül megmarad, néha még tovább is. Kapható eau de toilette-ként és eau de parfum-ként is, ez utóbbitól erősebb illathatást várhatunk. Jelenleg minden nagyobb drogériában és internetes parfümoldalon megvásárolható. Én ezt utóbbit ajánlanám, ha netalántán beleszerettünk volna ebbe az illatba, mert a bolti ár töredékért megkaphatjuk ezt a csodálatos parfümöt.

Annick Goutal Mandragore

Harry Potter rajongó vagyok. Készülve az új rész megjelenésére a mozikban, újranéztem az összes részt. A Harry Potter és a Titkok Kamrájából megismerhetünk egy nagyon érdekes növényt, a mandragórát.
A mandragórát már a középkor óta misztikus történetek lengték körül,minden korban varázslatos képességeket tulajdonítottak neki, a növényt pedig emberi alakkal ruházták fel, sőt megkülönböztettek nő és hímnemű egyedeket. Épp ezért pontos utasítások születtek arra vonatkozólag, hogyan kell eljárnunk, ha épp mandragórára lenne szükségünk.

Camille Goutal-t is elvarázsolta Harry Potter világa, és ez, valamint a folklór iránti rajongása adta az ihletet, hogy megalkossa a Mandragore-t. A Mandragore az első, és tudomásom szerint, az egyetlen olyan parfüm, amely mandragórát tartalmaz. Camille Goutal szerette volna visszacsempészni a gyerekkor, és a tündérmesék hangulatát ebbe az illatba és ez sikerült is neki. A Mandagore-ban, azt őt körbelengő legendák ellenére, semmi félelemetes vagy misztikus sincs. Sokkal inkább olyan, mintha egy varázslatos, zöld erdőbe sétálnánk. Számomra kifejezetten megnyugtató illata van.

Az illatjegyei között megtalálható a mandragóra mellett a bergamott, a menta, a csillagánizs, a gyömbér. Külön-külön is kedvelem ezeket az illatokat, de így együtt kifejezetten jó kombinációt alkotnak. Valamiért magamon a mentát kifejezetten erősen érzem, de ne a rágógumikban lévő borsmenta illatra gondoljunk, sokkal inkább arra az illatra, amikor mentateát szeretnénk inni, kinyitjuk a teás dobozt és megcsapja az orrunkat az a kellemes mentaaroma.

A Mandragore unisex illat. Habár én nem tudom elképzelni férfin, attól még lehet, hogy van olyan férfi, akin jól áll. Mivel unisex, ezért kétféle üvegben dobták piacra: külön a női és férfi vásárlók számára. Szerintem a férfiasabb, szögletesebb formájú üveg szebb.

A Mandragore legnagyobb hátránya, és ami miatt nem vennék belőle egy egész üveggel, az az hogy nagyon hamar elillan az illata. Csupán két óra után már szinte semmit sem érzek belőle. Habár az is igaz, hogy én az eau de toilette változatot próbáltam. Azonban létezik belőle parfüm változat is, ami minden bizonnyal hosszabb ideig marad fent a bőrön.

Összességében a Mandragore egy szeretni való illat, amit annál jobban megkedvelünk, minél többet használjuk.

Vivienne Westwood Let it rock

Vivienne Westwood brit, lázadó divattervező, aki 65 évesen is még képes meghökkenteni, megbotránkoztatni és kizökkenteni bennünket a komfortzónánkból. Ezért és, hogy volt mersze ennyi idősen Pamela Andersonnal karöltve az új reklámkampányának arca lenni, csodálom is.

A Let it rock már kevésbé nyűgözött le.
Westwood első üzletét Londonban nyitotta meg 1971-ben Let it rock néven. A bolt lemezeket, rockabilly és Teddyboy ruhákat valamint Westwood ruhakölteményeit árulta. Később a boltot többször átnevezték, attól függően, hogy a dizájner épp melyik korszakát élte. Ennek az első boltnak és a régi szép idők emlékére lett a 2007-ben kiadott parfüm neve is Let it rock!
A parfüm alkotóját Marie Salamange-t többek között a 70-es évek híres groupie-ja, Sable Starr inspirálta. Célja az volt, hogy egy lázadó, rock and roll illatot hozzon létre a modern idők groupie-jának.
Talán ezért van az, hogy engem cseppet sem fogott meg ez az illat, mert sosem voltam groupie. A parfüm bergamottal és fréziával indít, amely jázminba vált és végül ámbra és pacsuli marad a bőrön. Első szippantásra nagyon kellemes orientális illat, de ahogy telnek a percek valahogy egyre idegenebbnek érzem magamon, mindezt úgy, hogy közben van egy olyan érzésem, hogy én ezt az illatot, mintha ismerném valahonnan. És mikor a barátomhoz hajolok egy csókért, és ő riadt tekintettel kérdezi, hogy én borotválkozom?, akkor leesik, honnan ilyen ismerős az illat: nagyapám borotvahabjának, amit közel húsz éve használ, épp ilyen illata van. És ez a felismerés már épp elég ahhoz, hogy ne adjak több esélyt ennek az illatnak.