Jean-Claude Ellena könyvében, az Alchemy of Scentben futottam bele először a Bois Farine-ba. Már ott felkeltette az érdeklődésemet. A Bois Farine-t egy a Réunion szigetén található fa , a Ruizia Cordata lisztillatú virágzata és még megannyi más fa ihletett. Liszt illatú parfüm? – tűnődtem magamban.

Aztán elérkezett a második találkozás ideje. A Katie Puckrik-féle találkozón egyszer csak előkerült a Bois Farine.  Katie Pukcrik, annak a kétségbeesett rajongójának ajánlotta, aki olyan parfümöt keresett, amely az édes, zabálnivaló kutyuskájának, pihe-puha tappancsának szagához hasonlít. Kutyaláb és ázott szőr szagú parfüm?-morfondíroztam. Akkor már kissé megrémülve, mert titkon mégiscsak valami elragadót, szokatlant, de mégiscsak kiegyensúlyozott alkotást vártam Jean-Claude-tól.

Na és ott, és akkor végre megtörtént a várva várt első találkozás is. Körbeadták a Bois Farine-nal illatosított kartonpapírkákat. És láss csodát sem ázott kutyára, sem lisztre nem emlékeztetett. A Bois Farine elsőre borzasztó édesnek tűnhet, leginkább azokra az olasz, ropogós, kávé mellé adott kekszecskék jutnak eszembe róla. Azonban ez az émelyítő löket viszonylag hamar elillan. Helyét egy púderes, mogyorós, mandulás, paplan alá bújós illat veszi át. Amely órákon keresztül megmarad.

A Bois Farine nagyszerűségének okára azonban csak mostanában jöttem rá.  Tudatosult bennem, mikor nyúlok hozzá. A Bois Farine olyan, mint egy jó szerető ölelése, meleg és jóleső érzéssel tölt el addig, amíg újból találkozom az igazival.

Illatjegyek: száraz fák, írisz púder, fehér pézsmák