Mostanában többször is említettem, hogy a bőrös parfümökért ver hevesebben a szívem. Az Oszmán birodalom és a török bőrcserző műhelyek ihlette Cuir Ottoman pedig ott van a legjobbak között.
Mint azt már annyiszor tapasztaltam az írisz és a bőr jó barátok, nincs ez másképp a Cuir Ottoman esetében sem. Marc-Antoine Corticchiato szépen eljátszadozik ezzel a két elemmel, közben ezt meg azt még hozzácsepegtet, és ez az ami igazán különlegessé teszi a Cuir Ottomant.
A Cuir Ottoman nyitánya meglehetősen erőteljes, a gyáva szívűek ennél a pontnál bizonyára meghátrálnának, de nekem ez a kedvenc részem. Ahányszor magamra fújom a Cuir Ottomant az első húsz-harminc percben édesapám műhelyében érzem magam. Címfestő volt, műhelye egy titkos laboratóriumnak tűnt számomra, ahol színes üvegecskékből pár nap alatt mutatós, szemet gyönyörködtettető cégérek születtek. A helységet átszőtte a zománcfesték, a hígító és a cigarettafüst szaga. Volt apámnak egy bőrkabátja, amikor nagyon hideg volt a műhelyben, azt viselte. Ez a bőrkabát teljesen átitatódott a műhely titokzatos szagával. A Cuir Ottoman nyitánya mintha csak azt a bőrkabátot idézné.
A harsány kezdetet a bőr és az írisz menyasszonyi tánca követi, a meghívott vendégek között ott van még a tömjén, a jázmin és amikor már mindenki kifáradna a nagy mulatásban a vanília, a tonkabab, a sztórax és a benzoégyanta lehel új életet a játékba. Persze ez nem egy hagyományos lagzi, inkább emlékeztet egy bőr-fétis partira, ahol mindenki tudja a szerepét, és azt a legnagyobb eleganciával adja elő.
A Cuir Ottoman bár brutális alkotásnak hangzik, mégsem teljesen az. Habár titokzatosság lengi körül, jól megkomponált, elegáns, kiegyensúlyozott parfüm. Tartóssága kiváló, rajtam 10-12 órán keresztül is érezhető, és a misztikus eleganciának köszönhetően bármikor viselhető.
Illatjegyek: bőr, írisz, jázmin, vanília, tonkabab, sztórax, benzoégyanta
