November

Elsőre nagyon meglepődtem, mert még soha nem volt hasonló tapasztalatom egy illattal kapcsolatban sem. Egy parfüm, amely teljes egészében visszaadja november hangulatát.

A történetet kezdjük a parfüm alkotójával, Cristopher Brosius-szal, aki 2004-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját parfümházát, a CB I Hate Perfume-t.  Cristopher érzéseket próbál elkapni és egy parfümös üvegbe zárni. Az illatok neve magukért beszélnek : In The Summer Kitchen, In the Library, I am a Dandelion stb. És egész addig el sem tudjuk képzelni, hogy egy illat valóban a könyvtárba vagy a nyári konyhába repíthet bennünket, amíg ki nem próbálunk egy igazi CB I Hate Perfume-öt. Régóta szerettem volna már illatmintához jutni tőle. És néhány héttel ezelőtt alkalmam is nyílt beszerezni a November-ből egy fiolányit.

Nem vagyok benne biztos, hogy mit is érzek pontosan evvel az illattal kapcsolatban. Abban biztos vagyok, hogy nem hordanám napi 24 órában, de amint a kezemre kenem a mintát, attól a pillanattól kezdve az orrom, nem akar elszakadni a csuklómtól.

Az inspirációt Tove Jansson, finn írónő egyik novellája adta, amely gyerekként szorongással töltötte el a parfümört, azonban felnőtt fejjel újraolvasva rájött milyen nagyszerűen írja le a várakozást, az elmúlást, a magányt, az elhagyatottságot. Mindazt, amire az emberek többsége asszociál a november szó hallatán.

Ebben a történetben egy csapat ember találkozik véletlenül egy kis házban a tenger partján egy novemberi napon. Azért érkeztek, hogy örömet találjanak ebben a házban, felidézzék az emlékeket, amit itt éltek át, de azok az emberek, akik itt éltek, nincsenek otthon. És a ház most elhagyatott, sötét, dohos. Azonban kiderül, hogy az ott lakók hamarosan visszatérnek, ezért a látogatók úgy döntenek maradnak, és megvárják őket. Sajnos nem derül ki egyértelműen Tove Jansson melyik történetéről lehet szó, de gyanítom, hogy valamelyik Mumin történetről. A muminokról készült rajzfilmek nálunk is népszerűek voltak a 90-es években. Jellemző ezekre a történetekre “a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor”.

Vajon milyen jegyeket tartalmazhat egy olyan parfüm, ami a novemberi életérzést akarja egyetlen illatba zárni?  Sütőtököt, lehullott almákat és leveleket, tábortüzet, a fa füstjét, száraz füvet, vizes faágakat, nyirkos mohát, sárga rókagombát és egy csipetnyi fenyőerdőt. És azt kell  mondjam, hogy működik! Először erőteljes sütőtök illata csapja meg az orromat, eszembe jut nagyanyám, amint együtt csemegéznek a frissen sütött sütőtökből nagyapámmal. Aztán kissé elsötétedik az illat, engem valami erőteljesen emlékeztet a tömény fahéj olajra, de lassan újabb képek bukkanak fel a képzeletemben: édesapámmal gyűjtjük nagy halomba a  lehullott leveleket, hogy elégethessük őket.  A végére lecsendesedik az illat, és vele együtt a feltörő emlékképek száma is.

A November igazi olfaktorális élményt nyújt. Unisex illat, de szerintem sokkal jobban működhet egy férfi bőrén, egy másik karaktert hozhat elő az  parfümből. Persze ez az állítás igaz lehet bárkire, aki kipróbálja, és ettől lesz olyan különleges, mert minden egyes szippantás egy újabb novemberi képet idéz fel bennünk.

2 hozzászólás a(z) “November” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.