Urban Smell Walk azaz városi szagtúra Londonban

Egy várost többféleképpen meg lehet ismerni. De a legizgalmasabb módja, ha minden érzékszervünket bevetjük az ügy érdekébe. Tágra nyitjuk a szemünket, hegyezzük a fülünket, megkóstoljuk a helyi specialitásokat, sétálás közben végigsimítjuk a több száz éves falakat, és beszippantunk minden kis zugba, hagyva hogy az orrunk ismeretlen terepre sodorjon bennünket.

Londonban mindig van mit felfedezni. Odette Toilette, aki izgalmasabbnál izgalmasabb olfaktorális élményekre csalogatja az illatok szerelmeseit, ezúttal egy sétára invitált bennünket Spitalfields utcán. A szagtúrát Victoria Henshaw vezette, aki a Sheffield-i Egyetemen tart előadásokat város design és tervezés témakörben. Munkája az érzékszerveink szerepére, különös tekintettel a szaglásra fókuszál, hogyan befolyásolják a szagok egy várossal való élményeinket, kapcsolatainkat és magát a városképet. Sétánk megkezdése előtt Victoria mindenkinek ad egy térképet a környékről, amelynek hátoldalán egy kitöltésre váró táblázat van. A kitöltése ránk vár, ide fogjuk gyűjtögetni a szagokat, amelyek megcsapják orrunkat. Victoria megnyugtat mindenkit, hogy nem jelent semmit ki hány szagot képes felsorakoztatni, a szaglás nagyon egyedi érzék, egyénenként nagy eltérés lehet benne, akárcsak abban ki mennyire pozitívan vagy negatívan ítél meg egy szagot.

New York szagtérképe. Egy lehetséges példa arra, hogy nézhet ki egy szagtérkép
New York szagtérképe. Egy lehetséges példa arra, hogy nézhet ki egy szagtérkép

Legnagyobb csalódottságomra az egy órás séta alatt csupán 15 különböző szagot sikerült összegyűjtenem,  de mentségemre szolgáljon, hogy egész nap esett az eső, a szemerkélés épp, hogy csak elállt a szagtúránk megkezdése előtt. Az eső, amelynek illatát oly sokan szeretik, jó néhányszor igazi felfrissülést hoz a város poros, szmogos levegőjére.

Az első szag, ami megcsapja az orromat a cigarettafüst, ahogy elhaladunk egy patinás angol pub előtt. A dohányzás kitiltása a közhelyekről jó példa arra, hogyan változhat egy város szagtérképe idővel. Tíz évvel ezelőtt, ha meglátogattunk volna egy pubot garantáltan le sem tagadhattuk volna merre jártunk, ruházatunk áporodott, füstös szaga egyből elárulta volna bennünket. Ma azonban nem is kell a cégérre néznünk, hogy tudjuk hol lehet egy hideg sörre betérni, a hely előtt álldogáló, pintes poharat szorongató, dohányfüstöt kipöfékelő emberek egyértelműen irány mutatnak. Meglepő módon a szabadtéri füstölés kevésbé zavarja az embereket. A szivar vagy pipa illatát pedig még sok nem dohányzó is kedveli.

A Spitalfields Markethez érve égett zsír és kebab szaga csapja meg az orromat.  Az éttermekből kiszűrődő szagok az egyik legjellemzőbbek utunk során, van itt minden: indiai, török, fish and chips stb. Biztos vagyok benne, ha reggeli órákban sétáltunk volna errefelé a tömény konyhaszag helyett intenzív kávészag kísért volna bennünket.

A nagy füves területtel, állatparkkal határolt játszótéren éreztem a legkellemesebb illatokat. Az ázott föld illata megnyugtató. És habár az állatsimogatót már bezárták, az arcunkba süvítő szél felénk sodorta a szalmával beborított akolból az otthagyott kis állatok szaglenyomatait. Esküszöm egy pillanatra ismét 14 évesnek éreztem magam, ahogy a lóistállóban állok kilovaglásra készen.

Felmérések szerint az egyik legutálatosabb szag, amellyel kénytelenek vagyunk szembesülni városi létünk során a nyilvános, hivatalos és nem hivatalos vizeldékből néha igen agresszívan az arcunkba csapó húgyszag. Ugyanilyen kellemetlen ítéljük meg a szemétlerakók körül terjengő szagot, sőt a legtöbben kifejezetten utálják a parkolóházak, kipufogó gázos szagát. Ahogy egy volt sörfözde mellett haladunk el, Victoria megemlíti, hogy a városokban lévő gyárak is nagyban formálják annak szag- és városképét. Magamban kuncogok egy kicsit, ahogy a fél várost beterítő kaposvári cukorgyárból kiszivárgó szagra gondolok.

Túránk végén Angela Flanders parfümériájába térünk be felfrissíteni megfáradt szaglósejtjeinket, ahol Victoria mesél még munkásságáról. Érdekes hallani, hogy egy hely szagtérképét ugyanúgy le lehet bontani részekre, akárcsak egy parfümöt.  Beszélhetünk makro, közép és mikroszintekről. Amikor például egy ismeretlen hely repterére érkezve először lélegezzük be az idegen levegőt, együtt jön a felismerés vele, hogy más, mint a mindennap megszokott településé, ahol élünk. Ez a makroszint. Egyes városrészeknek is megvan a maga jellegzetes szaga, ez a középszint. És amikor mint, ahogy mi is tettük londoni szagtúránk során, az orrunkra hagyatkozva próbálunk meg feltérképezni egy körzetet válnak nyilvánvalóvá a város mikro szagszintjei.

Nagyon élveztem azt a pár órát, amelyet Odette Toilette, Victoria Henshaw és még jó néhány lelkes szag-és illatfelfedező társammal töltöttem. Olyannyira, hogy egészen biztosan soha többet nem fogok még egyszer ugyanúgy sétálgatni ismerős és ismeretlen utcákon. Sőt teljesen felvillanyoz a gondolat, hogy milyen jó lenne elkészíteni Magyarország szagtérképét! Ki van benne?

 

2 hozzászólás a(z) “Urban Smell Walk azaz városi szagtúra Londonban” bejegyzéshez

  1. Már régóta foglalkoztat engem is ez az izgalmas téma, én benne lennék, szuper ötlet! Ma már számos underground városnéző túra zajlik nap mint nap Budapesten (pl. Beyond Budapest)és ez a szagtérképezős túra igazi ínyencség lenne…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.