Termékeny évet tudhat a háta mögött a Robert Piguet parfümház. A tavalyi évben kilenc új parfümmel rukkoltak elő, ami igen nagy szám, ha azt vesszük figyelemben összesen 16 illatot dobtak piacra 70 év alatt. Nem tudom vajon mi áll a hirtelen nagy fordulatszám váltás mögött, bármi is legyen az , a Robert Piguet parfümöket nem nehéz szeretni.
Robert Piguet a haute couture egyik kiemelkedő alakja volt, akinek ruhái nemcsak korának sztárjait, művészeit varázsolták el , hanem divatháza olyan kiemelkedő divattervezőknek is kiugrást biztosított, mint Hubert de Givenchy, Pierre Balmain, Christian Dior. Ezek a nagyágyúk mind Piguet-nál kezdtek.
Piguet az 1940-es években találkozott Germaine Cellier-rel. A gyönyörű Germaine egyike volt azoknak a női parfümőröknek, akiknek tehetségét elismerték egy férfiak uralta szakmában. Piguet arra kérte Cellier-t, hogy egy olyan illatot alkosson számára, amely jól illik a divatház elegáns, modern, háború utáni stílusához. És 1944-ben megszületett a Bandit. A parfümöt együtt mutatták be Piguet runway kollekciójával, ahol a modellek maszkban vonultak végig a kifutón kezükben játékfegyverekkel és késekkel, igazi rossz fiú image-t varázsolva ezzel a színpadra. A bőrös-chypre jellegű Bandit az emancipált nők szimbólumává vált. Egyértelműen a Bandit a mai napig nem a félénk nők parfümje. Klasszikus chypre alapokra épülő illat erőteljes animális, füstös jegyekkel. És gyanítom, hogy a mai formula nyomába se ér az eredeti 1944-es erejének.
1945-ben ismét munkának látott Piguet és Callier és megalkották a Visa-t. A 2007-ben újra forgalomba hozott és reformulált Visa a legkedvesebb számomra, és csak kívánni tudom, bárcsak egyszer megszagolhassam az eredetit is. Emlékszem először egy mozilátogatás alkalmával viseltem. A filmet nem tudom felidézni, de azt igen, hogy a mozi sötétjében megrészegedve szagolgatom magam körül a levegőt. A barackos, balzsamos, édeskés Visa elegáns és szexi. Ha ezt viseli az ember nem képes begörnyedt háttal járkálni, ehhez tartás kell és elegancia.
Talán a leghíresebb Piguet parfüm a tubarózsák királynőjeként is emlegetett Fracas. Ha valaki még nem próbálkozott a tubarózsával, azt ajánlom, ne evvel kezdje. De ezt mindenképpen ki kell próbálnia mindenkinek. Én biztos vagyok benne , hogy ez a parfüm inspirálta Madonna Truth or Dare-jét. Ezt abból is gondolom, hogy az énekesnő is nagy rajongója a parfümnek. A parfümház köreiben is tudatában lehettek annak, hogy a Fracas kissé túl erős sokak számára, így hát tavaly piacra dobták a kistestvérét a Petit Fracas-t. Amelyből körülbelül egy liternyit spriccelt a kabátomra a Selfridge áruház igen lelkes eladó kisasszonya a megkérdezésem nélkül, és mégsem kaptam fejfájást és hányingert, ami az én esetemben sajnos előfordul tubarózsás, virágóriások viselésekor.
Az utolsó parfüm, amely Robert Piguet 1953-ban bekövetkezett halála előtt megjelent, a Baghari volt. Habár a divatház bezárt 1951-ben, a Robert Piguet brand továbbra is jelentett meg parfümöket az 1960-as években. Ezek a férfiaknak készült Cravache és fás-zöldes Futur. Egészen az 1990-es évekig a Robert Piguet cég számtalan kézben megfordult, amíg ki nem kötött mostani tulajdonosánál, a Fashion Fragrances and Cosmetics-nél. Nekik köszönhetjük , hogy a cég ismét visszakerült a luxus illatok élvonalába.
2012-ben két kollekciót is piacra dobtak. A három parfümből álló Pacific Collection-t az ázsiai piacra szánták, ennek megfelelően az illatok Kína jellegzetes, szimbolikus növényei köré épültek: a Blossom a narancsvirág, a Chai a fehér tea, a Jeunesse pedig a málna és gránátalma köré. Hálistennek a kollekció forgalmazását közben kiterjesztették az európai piacra is. A Nouvelle Collection eddig hat parfümből áll, amelyek mögött Aurelien Guichard parfümőr áll. Ezeket még sajnos egyáltalán nem volt alkalmam kipróbálni, de ami késik nem múlik. A kollekció darabjai: Bois Noir, Casbah, Mademoiselle Piguet, Notes, Oud, Bois Bleu.
További parfümök: Calypso (2010), Douglas Hannant (2011)
Próbáltátok már a Robert Piguet parfümöket? Milyenek voltak a tapasztalataitok ?
Szia!
Én úgy tudtam, a Visa-t 1945-ben készítették, ráadásul nem is egyedül Germaine Cellier, Jean Charles is besegített.
„A parfümház köreiben is tudatában lehettek annak, hogy a Fracas kissé túl erős sokak számára” – ebben egyáltalán nem értek egyet. Gondolod, hogy vártak evvel 63 évet? Szerintem nem azért csináltak egy Petit verziót, mert „sokak számára erős a Fracas”, egyszerűen van aki tudja viselni, van, aki nem. Nekem például nem tűnik erősnek, és én mindenképp ezt ajánlanám elsőként a tubarózsás illatok kipróbálására, saját tapasztalatom alapján én a Do Son-t próbáltam, ami miatt évekig nem mertem semmiféle tubarózsásat megillatolni, mert azt gondoltam, olyan a tubarózsa. Pedig nem. A Fracas-t a mai napig senki nem tudja letaszítani a „tubarózsa-trónról”. 🙂
Szia!
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a félreírásra, a Visa valóban 1945-ös, és Jean Charles is besegített.
A Fracas trónon való helyével nem vitatkoztam. Nekem az volt az első tubarózsás élményem, és sajnos én azok közé tartoztam , akik nem tudták viselni.Ettől függetlenül elismerem , hogy kiemelkedő alkotás, de bennem pont, hogy azt váltotta ki, hogy jó időre nem is akartam tudni a tubarózsáról. De a Petit Fracas mögött mindenképp marketing megfontolást látok, már maga a név is erre utal…. Ami 63 évvel bejött az embereknek, nem biztos , hogy most is bejön, de ettől még kultusz épülhet köré. Én ha valakit szeretnék szerelembe ejteni a tubarózsás illatokkal akkor Miller Harris Noix de Tubereuse-t ajánlanám neki.
Egyetértek a Miller Harris Noix de Tubereuse-vel, tényleg jobb ismerkedésre, mint a Fracas. 🙂