Szagok, parfümök, szerelmek

Egy felmérés szerint az emberek meghatározó többsége azért visel parfümöt, hogy jó benyomást keltsen az ellenkező nemben. Valószínűleg nincs is olyan köztünk, aki randevúra készülődvén ne hintené be magát valamilyen általa szexinek gondolt illatos nedűvel. De vajon tényleg ilyen fontos szerepet játszanak az illatok, a szagok a párválasztásban?

Erre keresve a választ, megkértem egy kedves, férfi ismerősömet, aki nem tartja magát az illatok emberének, hogy ossza meg velem a véleményét.  Valamint az én férfiakhoz fűződő illatos, szagos élményeimet is olvashatjátok. És , hogy mindezt fokozzuk a bejegyzés végén játék!

Gustav Klimt Der Kuss

A férfi vallomása:

Ha magam elé kell idéznem valakit, aki be-majd kilépett az életemből, nagyon ritkán emlékszem az illatára. Vagy beszéljünk erősebb, élénkebb értelemben: a szagára. Mert a jó dolgoknak is szaguk van, sőt azoknak van igazán bukéjuk.

Házunkban lakott egy kisöreg, a bűvös nyolcvanast már régen maga mögött hagyta, de még mindig jártak hozzá a nők vizitre. Hozzá kell tennem, hogy nem fizetett értük, önszántukból áldozták magukat fel a szerelem oltárán. Ő mondta egyszer nekem, hogy minden nőnek más és más illata van. Kicsit átfogalmazom. A nemiség első számú jellegét felhasználva kinyilatkoztatta, hogy: Fiam, a nő akkor jó, ha van egy kis bukéja…Akár a jó vörösbornak? Mondhatjuk ezt is. Mindkettőt szerette az öreg. Én pedig szerettem vele beszélgetni. Valójában csak hallgattam és ha kellett, ha nem mindig a nőknél kötöttünk ki.

Isaac Israels Liggend naakt Sjaantje van Ingen

Nem vagyok az illatok embere. Kutatgatok az emlékeimben, milyen volt az első nagyon ütős női illat, amely megcsapta az orromat, amivel levettek a lábamról. Önkénytelenül is eszembe jut ilyenkor az a bizonyos film, mely egy vak ezredes és az őt pesztráló fiúról szól. Ezzel párhuzamosan elképzelem, hogy a szaglás, mint érzék mennyire másodlagos szerepet kap a hétköznapi életben, szemben a többi érzékünkkel. Elgondolkodtató, hogy ha vak lennék, miként élném át, az utcán járva azt a pillanatot, amikor valaki elsuhan mellettem, maga után hagyva az illatát. Vele együtt pedig egy történetet. Amit ha csak egy röpke pillanatra is, egy nő illata inspirál.

Zsenge csikó koromban, mikor még nem tudtam mitől döglik a légy (feltételezem, mind a mai napig nem tudom igazán), volt egy nagy szerelmem. Kinek nem? Nem is történet eme könnyelmorzsolós részére fektetném a hangsúlyt, amely megállt abban, hogy órákig egymás szájában matattunk, mindenhova kézen fogva jártunk, majd a nyár szétválasztott minket, – a szerelmeslevelek tömkelege ellenére -, s a lányt pedig könnyed eleganciával lecsapta egy idősebb férfiú akarva, vagy akaratlanul (ilyen nincs) a lovagias kezemről, hogy utána hű könnyeimmel áztassak át néhány párnát. A történetben mindvégig ott volt az illat. Ahova mentem elkísért. Volt, hogy a villamoson éreztem meg, ahogy elment mellettem valaki. Önkéntelenül, hirtelen fordultam az illat irányába még évekkel később is.

Ha nem is emlékszem minden nő illatára az életemben, de a hajukéra igen. Milyen beleszagolni, megmarkolni, játszadozni vele.  A nő haja mágia, fétis. Az illata pedig életre kelti benned a vágyat, és többet mondd el egy nőről, mint bármelyik parfüm.

Redgirl and the knight

A nő vallomása:

A mai napig élénken emlékszem anyám megnyugtató illatára, apám férfias szagára. Szaglenyomatokat, és illatmemóriákat őrzök minden férfiről, aki nyomott hagyott bennem.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy olyan párt választunk magunknak, akinek szaga leginkább eltér szeretett őseinkétől, és ennek csupán egyszerű evolúciós okai vannak.  A sajátunktól nagy mértékben eltérő szag  nagy mértékben eltérő génkészletet feltételez ,tehát nagyobb az esélyünk túlélőképes utódok nemzésére. Biológia ide vagy oda titkon, öntudatlanul mindenkiről szagmintát veszek.

A férfi, akitől megtanultam mit jelent a szerelem, csendes napjain babatestápoló illatú volt, forrongó, lázas napjain motorolaj, szexre éhes percekben édes-savanykás. De abban a hét évben, amit együtt töltöttük egyetlen apró porcikáját sem éreztem soha büdösnek, még a legforróbb nyári napokon sem. Valószínűleg ő is hasonlóképpen érezhetett, mert minden reggelt azzal kezdett, hogy mélyen beleszippantott a nyakamban, pár pillanatig elidőzött ott, és biztosított róla, hogy még mindig szeret.

John Liston Byam Shaw: The Woman, The Man, The Serpent

Mr Cuba, a sokkal fiatalabb, hihetetlen kék szemű, magyar csődör meleg-fűszeres illata semmi mást nem sugallt, mint egy felejthetetlen éjszakát.  Nem én voltam az egyetlen leányzó, aki bedőlt a szép szavaknak. Az egy éjszakás kalandból 8 hónap lett, amely épp olyan viharos, szenvedélyes és könnyekkel átitatott volt mint a parfüm, amelyet a legizgalmasabb éjszakákra tartogatott.

Valószínűleg a vágyakozás a genetikai kódomban van. Az intelligens, mindig jó modorú és éppen eléggé őrült Mr Világjárót  hat hónapnyi várakozás után hihetetlen vággyal öleltem. Lázasan szívtam volna magamba az illatát, már ha lett volna neki, de semmit sem éreztem.A két gondolat miszerint,  egyetlen illatmolekuláját sem vagyok képes fogni, és ez lesz az utolsó éjszakánk együtt, azonos sebességgel csapódott az agyamba.

Mr Idegenbe-tévedt-hazánk-fiáért egy tengert repültem át. Lelkünk apró rezdülésein kívül a parfümökért való rajongásunkban is osztoztunk.  Nem kellett sok idő hozzá, hogy kitapasztaljam melyik parfümjével mit üzen.  Givenchy Xeryus a szex napokra, Calvin Klein Summer a vicces pillanatokra, Dsqured2 HeWood a partikra és így tovább.  Vele együtt visszatért a reggeli szagolgatós rituálé is.

Mr Fahrenheit-t nem lehetett meggyőzni, hogy létezik más parfüm is. Makacs, keményfejű, ellentmondást nem tűrő volt minden téren. Egyetlen egyszer jött lázba egy másik parfümtől. És addig könyörgött, amíg nekiadtam a féltve őrzött Amouge Memoir for Men mintámat. Később kiderült, hogy egy másik nőt akart vele lenyűgözni.

Sargent: Lady Agnew of Lochnaw

 Hajdanán barátnői rábeszélésre randiztam valakivel, akinek az illatától nem indultam be. Hamar kiderült, hogy Mr Biztonságossal semmi közünk egymáshoz.  Meglehet sokan gondolják azt, hogy a szaglásunk a legkevésbé használt érzékszervünk. De minden egyes levegővétellel szagmintát is veszünk.  Akivel a legintimebb perceidet osztod meg, azzal ugyanazt a levegőt szívjátok, és vele együtt a bőrének, a parfümjének, minden egyes sejtjének illatát inhalálod magadba cirka öt másodpercenként. Minek vesztegetnénk az időt hát valakire ,akiről már az első levegővétel után tudod, hogy zavar a szaga, a bőrének kipárolgása? A parfüm az más kérdés, azon mindig lehet változtatni.

 Bizonyára neked is van a fent olvasottakhoz hasonló sztorid, emléked. Oszd meg velünk a történeted, a véleményedet a témáról! Azok között, akik 2012. február 29-ig hagynak kommentet a bejegyzésnél, egy 30 ml-es Burberry The Beat parfümöt sorsolok ki! Csak azok vesznek részt a játékban, akik a témához kapcsolódó hozzászólást írnak!

16 hozzászólás a(z) “Szagok, parfümök, szerelmek” bejegyzéshez

  1. Életem során mindig nagyon fontos szerepet játszottak az illatok, szagok. Kislány koromban egy meséskönyv illata, később, kisiskolásként a füzetek, a rajzlap illata ejtett rabul. Ez idő tájt megjelentek az illatosított radírok, tollak. Természetesen volt belőlük nekem is.
    Később, kamaszkor táján elkezdtem érdeklődni a parfümök iránt is. Ekkor már a párválasztás területén is szerephez jutott a szaglás. Volt, hogy olyan fiúval ismerkedtem meg, akinek az illata nem vonzott. Lehetett bármilyen jóképű, humoros, kedves, esélye sem volt.
    A férjemnek az illata viszont az első perctől kezdve rabul ejtett. Nem, nem a parfüm illata, hanem az Ő illata. A bőrének, a hajának és a ruháinak a kellemes- számomra kellemes- illata. Ennek már 11 éve… 🙂

  2. Szerintem egy illat sok mindent elárul a viselőjéről! Nem kell feltétlen bűzleni, néha egy kevés is elég, mert sokszor a túlzott és erős illatok épp az ellenkező hatást váltják ki. Az sem mindegy, hogy mit fújunk magunkra, mert mindenkihez más és más illat passzol. A bőrre fújt parfüm illata mindenkin más. Sokkal vonzóbbá válik tőle az ember és be tudja indítani a fantáziánkat.

  3. Szia!
    Elég érdekesek ezek a történetek és persze igazak is!
    Szerintem minden embernek megvan a saját jellegzetes illata, amiket a bőrén, a haján keresztül bocsájt ki. Ezért is van az, ha együtt élsz valakivel vagy sokat vagytok együtt akkor már csukott szemmel is meg tudod mondani hogy ki az illető, mert megismered az illatát. Mindenhol ott hagyjuk az illatunkat, de az egy idő után elillan, ezért ismerjük fel csak a közeli hozzátartozóknak az illatát. Ha belépünk egy házba, még annak is meg van a saját illata a benne élő emberek és a tárgyak miatt.
    A parfümmel könnyen elfedhetjük saját illatunkat, viszont ettől függetlenül nagyon praktikus dolog, el sem tudnám képzelni az életet nélküle. Még csábítóbbá, izgalmasabbá teheti az embert. Ha például a lüktető ereket parfümözzük be, még intenzívebben fogjuk érezni a parfüm illatát, ami például egy randevún a másik fél nyakához vonza az embert.Az emberi illat összekeveredik a parfüm illatával, ezért van az, hogy attól függetlenül hogy több embernek van ugyanolyan parfümje, valahogy egy kicsit más mindenkin az a bizonyos illat. Emellett arra is használhatjuk nyugodtan hogy a kellemetlen szagokat elrejtse (pl. éttermi szagok, dogány füst). A lényeg, hogy minden ember rendelkezik saját illattal, ami egy másik ember számra nagyon sokat jelent, emlékeket idézhet fel, ezért a parfümmel is csak óvatosan bánjunk mert ha túl sokat fúj az ember magára és több méteres csíkot húz maga után, hát az eléggé kínos is tud lenni.

  4. Nagyon szeretem a parfümöket és alkalom vagy évszak alapján döntöm el, hogy mit fújok magamra. A gyümölcsös illatok a kedvenceim. Elkezdtem ismerkedni egy férfival, de a kémia nem működött oda-vissza. Nagyon jó volt vele beszélgetni, programokat csinálni, de az ágyba kölcsönösen nem volt szimpatikus a másik bőrének az illata. Egy ideig titkoltuk egymás előtt, majd elmondta a távolságtartás okát. Bevetetettünk minden csodaszert dupla fürdést, illóolajokat, testápolót és minden eszközt amit a modern kor kínál, de sajnos semmi se változott. Szétmentünk és utánaolvastam a témának előfordulnak hasonló esetek az életben, de nagyon ritkán.

    1. Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet! Sajnálom, hogy hiába vetetettek be mindent, mégsem sikerült áthidalnotok a problémát, de úgy tűnik ez is csak azt bizonyítja, hogy az orrunknak (és egyéb érzékeinknek) sokkal nagyobb hatalma van felettünk, mint azt gondolnánk.

  5. Nagyon régen, 1988-1989-ben jelent meg a legjobb általános iskolai barátnőm anyukájának könyvesboltjában, “A Parfüm” című könyv Patrick Süskind-től. Barátnőmmel egymás után azonnal elolvastuk, neki is tetszett ugyan, de engem teljesen lenyűgözött. (azóta már a 3. kiadásom van meg, mert mindig kölcsönadtam, aztán valahogy sosem jutott vissza 😉 ) Addig is valamiféle érthetetlen rajongást éreztem minden iránt, aminek illata volt, és itt nem csak az ún. “jó illatok”-ra gondolok. Tetszett az új és régi tárgyak illata, a növények, állatok illata, aztán később, ahogy kezdtem felnőni, az emberek illata… Igen, én határozottan emlékszem arra, hogy az első barátomnak milyen volt az illata…milyen volt reggel, milyen este, milyen, ha egész nap sportoltunk, és milyen, ha egész nap másképp sportoltunk ;)…
    A mai napig nagyon fontos számomra, hogy milyen illata van a hozzám közel álló embereknek, és nem a parfümjeikre gondolok! Gyakorlatilag 15 éves korom óta rajongok a különböző parfümökért (is) az illatok mellett, mégis, sokan a családomból egyáltalán nem használnak parfümöt, sőt, ki nem állhatják, ha valakin (erős) parfüm van. (öcsém, édesanyám és két volt barátom is így vélekedik/vélekedett)
    Nekem muszáj egy(két) illatot magamra fújnom, akár megyek valahová, akár nem, akár csak dolgozni, vagy a boltba… Úgy érzem, hozzám tartoznak ezek az illatok, nélkülük szinte meztelennek érzem magam, mégis nagyon-nagyon kevés parfümöm van. Rengeteg a mintám, nagyon sok vágyam van, de amikor dönteni kell, mindig úgy érzem, még tesztelnem kell egy kicsit valamelyik mintámat. Egyébként ezzel az emberekkel is ugyanígy vagyok. Bár nagyon nyitott, barátságos embernek tartom magam, igazi barátom nagyon kevés van és ezt nem érzem hiányosságnak.
    Köszönöm szépen a lehetőséget a játékra! 🙂

    1. Köszönöm a hozzászólásodat!
      Rám is nagy hatással vannak az illatok, szagok gyerekkorom óta. Az én családomban talán nagyapám volt annyira oda az illatokért, mint én. De ahogy elhatalmasodott rajtam a mánia, és ahogy nőtt a parfümmintáim száma, úgy nőtt bennünk is a kíváncsiság. Persze azért ők nem váltak akkora rajongókká.
      Azt írtad egy (két) illatot muszáj magadra fújnod. Ez azt jelenti, hogy szoktál egyszerre többet is? Kíváncsi lennék mivel kísérleteztél és milyen eredménnyel! 🙂

  6. Olvastam én is a cikkben szereplő elméletről, mely szerint a jelentősen különböző génkészletet tartjuk vonzónak – szerintem ebben lehet igazság. Talán ilyen magyarázat állhat olyan esetek hátterében, amikor egy párnak minden igyekezetük ellenére nem születik gyermeke, pedig semmilyen ok (egészségügyi stb.) nem indokolja, magyarázza.
    Számomra az emlékek, élmények komplexek, aminek része az illat, a szag, de ugyanúgy a fények, a színek, a személyes érzések, viszonyulások is részei.
    Talán már fiatal felnőtt voltam, amikor az egyik nagymamám egy beszélgetés során mesélt arról, hogy Ő soha nem érezte rossz szagúnak a papámat, akkor sem, ha épp kiizzadt – ez nagyon tetszett, mert valahogy az igazi elfogadást, összetartozást fejezte ki számomra. És ezt aztán sikerült a saját párkapcsolatomban is megtalálni 🙂 A párom kimondottan érzékeny orrú, de számára egyáltalán nem fontos a parfümfelhő, ha épp még nem zuhanyoztam az se baj, sőt… Reggelente előbb kelek általában, ilyenkor Ő a párnámat szokta magához húzni, hogy érezze az illatomat/szagomat 🙂 Az izzadásgátlóknak, különböző illatosítóknak igazából talán csak akkor van jelentősebb szerepe, ha közösségbe megyünk. Meg persze az aromaterápia – az illatok erősen hatnak, és tudják befolyásolni a hangulatunkat, attól függően, hogy épp mire van szükségünk több energiára, vagy ellazulásra…

    1. Köszönöm a hozzászólásodat! A reggeli párnaszagolgatós rituálét én is nagyon szeretem… 🙂
      Én a parfümöket is szívesen használom egyfajta hangulatmódosítóként. Sőt van egy-kettő, amelyiket kabbalaként is…

  7. egy tavoli orszagban valaki arra kert hogy ne hasznaljak parfumot… a termeszetes illat hive volt. nem volt konnyu, mert en arra kertem ot, hogy hasznaljon parfumot bar nem szokott. vegulis szerepet csereltunk 🙂

  8. Igazából a parfümöd is te vagy,vagy írhatnám úgy is,hogy a parfümöm én vagyok.Olyan parfümöt választunk,amilyen illatúak szeretnénk lenni,ami tetszik nekünk. Az “illatfelhőt maguk után húzó” emberek illatát is szeretem,még soha nem éreztem rossznak egy Parfümöt,másolatot annál inkább.Most jutottam el oda,hogy sok mintám van,és egyre kevesebb parfümöm,mert csak az “igazit”veszem imádok szagolgatni,tesztelgetni.Az első szerelmem illatát most is föl tudom idézni(nem használt parfümöt),a férjem illatát is felismerném csukott szemmel is.A mellkasomra rakott újszülött kisfiam illatára is emlékszem,pedig 22 éve éreztem …

  9. Elvezettel olvastam a sorokat, nagyon frappans es olvasmanyos 🙂 szamomra nemcsak a parfumok, hanem a termeszet sajat illatai is boditoak – aktualisan a tavasz, es a hozza kapcsolodo tavaszi zsongas, de az is csodalatos, amikor erzed az oszt a levegoben, es tudod, h valtozik a vilag, vagy telen, a tuzifa es kemenyek mamoros, csipos illata meghozza az unnepi hangulatot…

    1. Köszönöm a szép szavakat! Én is szeretem a természet illatait. Például most nagyon élvezem, hogy a levegőben szinte vágni lehet a tavasz friss zamatát. A legjobbak a kora reggeli séták, amikor még a város alszik, és csak a természet által kieresztett gőzzel telik meg a levegő. Na meg a közeli pékségével. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.