5 műalkotás, 5 illat

A negyed évente megjelenő angol Garage magazin legfrissebb, őszi-téli számában érdekes együttműködésnek lehetünk szem-és orrtanúi. Gondolkodtatok már valaha is azon, hogy lehetne megjeleníteni egy-egy műalkotást az illatok nyelvén is? Ez az elképzelés járt a Garage magazin szerkesztői agyában is, amikor kiválasztottak 5 legendás műalkotást, és megkértek 5 elismert parfümőrt, hogy alkossák meg annak illatmását. És, hogy mindezt még egy kicsit megspékeljék, mindezt az olvasók számára is érezhető változatban úgynevezett scratch’n’sniff  (dörzsöld és szagold) oldalakon keresztül valósították meg. Nem kell mást tennünk, mint a dörzsölés hatására felmelegedett lap felé hajolni és lélegezni….

1. Antoine Lie, aki egyaránt dolgozott mainstream és niche parfümökön, többek között neki köszönhetjük az Etat Libre d’Orange hírhedt testváladékok aromájára épülő Sécrétions Magnifiques -t, Roy Lichtenstein festményét, az 1963-ban készült,  pop art stílusú Drowning Girl-t kapta. Az illat megalkotásánál az a kérdés járt a fejében, hogy ha ott állna a nő mellett, milyen szagokat érezne? Ezért egy nagyon sós, iodine-szerű akkorddal dolgozott, hogy megjelenítse a tenger és a lány könnycseppjeinek illatát, és ezt kombinálta az emberi hús szagával. Jelen van ugyanakkor egy csipetnyi a lány által viselt parfümből is, a híres Shalimarból.

Roy Lichtenstein Drowning Girl, 1963
Roy Lichtenstein Drowning Girl, 1963

 

2. A pop art másik legendás alakjának Andy Warhol-nak, 192 One Dollar Bills alkotását Christopher Laudamiel formálta illattá, bizonyítva evvel, hogy a pénznek is lehet szaga. A parfümőr részletesen beszélt arról, hogy mi is ihlette meg : ” …A pénz hidegnek tűnik, de megnyugtató szaga van.  Az amerikai dollárnak meg van a saját, különös aromája – dohánylevél, friss folyó és fás cédrus. Az euro metálosabb, egy kis gyümölcsös, birsalmás beütéssel.”  Cristopher Laudamiel összesen 45 alkotójegyet használt fel a tiszta pénz szaghoz, van amelyik csak minimális 0.00004% van jelen, és van amelyik 10-15%-ban. Csak egy pár az illatjegyek közül: barackhéj, kék kamilla, sáfrány, sötét kakaópor kivonat, grapefruit szuper kivonat, túlfőzött kövi rózsa, amerikai fajdbogyó, lime, zöld jázmin, Granny Smith alma…

Andy Warhol 192 One Dollar Bills, 1962
Andy Warhol 192 One Dollar Bills, 1962

 

3. Tracey Emin It Was Just A Kiss neon feliratához tökéletesen elkapta azt a pillanatot Delphine Thierry, amikor egy csinos lány telt ajkai csókra invitálnak. Az It Was Just A Kiss-nek nincs bázisjegye, mert csupán röpke másodperceket igyekszik megragadni, amely édes emlékként él tovább. Az első csók benyomását szintetikus eper jeggyel és vibráló fűszeres akkorddal oldotta meg  Delphine Thierry.

Tracey Emin It Was Just A Kiss, 2010
Tracey Emin It Was Just A Kiss, 2010

 

4. A magazinban Jeff Koons Michael Jackson-t és annak csimpánzát ábrázoló képet dörzsölgetni már maga egy érdekes élmény. Az arany színbe foglalt hallott popkirályt simogatni és szagmintát venni róla, egyfajta beteg érzéssel töltött el. Ugyanakkor kitűnő kritikája korunk elborult agyú celeb kultuszának is. A műtárgyhoz az illatot James Heeley szolgáltatta, aki ez írta róla: ” Az illat fehér pézsmás bázisa enyhén púderes jegyekkel a fehér porcelánra, és Jackson sápadt színű arcára és törékeny kezeire utal. A gyengéd, virágos rózsa pedig kontrasztban van a gazdag és sötétebb hangulatú ámbra, labdanum, jáva, vetiver és castoreum jegyekkel”

 

Jeff Koons Michael Jackson and Bubbles, 1988
Jeff Koons Michael Jackson and Bubbles, 1988

 

5. Ha Michael Jackson dörzsölgetésétől és szagolgatásától kirázott a hideg, akkor a Marcel Duchamp Fountain alkotásának szagolgatása, amely tulajdonképpen nem más, mint egy piszoár, még furcsább érzéssel töltött el. De azért be kell vallanom, hogy titkon azt kívánom bárcsak minden illemhelyiségnek ilyen szaga lenne.. Francis Kurkdjian parfümőr olyan szagot, illatot szeretett volna létrehozni, amire nem számítunk egy piszoár megpillantásakor. Így jött az ötlet, hogy legyen alkohol szagú. De mivel az alkohol szaga nem reprodukálható a magazinokban alkalmazott oldaldörzsöléses technikában, ezért alkohol alkalmazása nélkül kellett újragondolnia, megalkotnia.

 

Marcel Duchamp Fountain, 1917-1964
Marcel Duchamp Fountain, 1917-1964

Összességében nagyon élveztem a Garage magazinban végrehajtott kísérletet, az illatok teljesen más megvilágításba helyezték a műalkotásokat, arra ösztönözve, hogy jobban elgondolkodjak azon, hogy vajon mit szeretett volna elmondani velük az alkotójuk és, hogy számomra milyen üzenetet képviselnek. Hibaként csak azt tudnám felróni, hogy magának a magazinnak igen erős nyomda és festék szaga volt miután kibontottam a csomagolásból… de tulajdonképpen ezt talán felfoghatjuk az élmény részeként is…

Garage magazinról többet itt és itt tudhatsz meg.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.