Az Acqua di Parma története csaknem száz éves múltra tekint vissza. A parfümházat 1919-ben alapították az olasz Parma városában. Ebben az időben a piacot a tömény, erőteljes illatok uralták, az Acqua di Parma citrusos, mediterrán illata igazi felfrissülésként hatott az erős parfümöktől megfáradt orrú gentlemanekre.  Az urak főképp zsebkendőjüket illatosították a Colonia-val. Az 1930-as, 40-es és 50-es években igazi presztízs parfümnek számított a hollywoodi sztárok körében, és olyan nagyágyúk viselték büszkén, mint Cary Grant, Ava Gardner, Eva Turner.  A 60-as években fordult a kocka, a parfümház elvesztette népszerűségét és a következő évtizedek a túlélésről szóltak.

Az Acqua di Parma újraéledését három igen befolyásos üzletembernek köszönheti, akik összefogtak és megvásároltak a valaha jobb napokat látott céget. Diego Della Valle, Luca Cordero Di Montezemelo és Paolo Borgomanero új életet lehelt a feledésbe merült parfümházba. Kibővítették az Acqua di Parma illatpalettáját a Blu Mediterraneo aromaterápiás vonallal és interiőr illatosításra tervezett termékekkel.  Miután ismét beindult az üzlet, a három befektető 2003-ban úgy döntött, hogy eladja az Acqua di Parma-t az LVMH-nek, aki azóta is tulajdonosa a cégnek.

Az Acqua di Parma napsárga színű, eleganciát és kifinomultságot sugárzó üvegei nekem kifejezetten tetszenek. A parfümmintaszettem, amelyet az escentuel.com-ról rendeltem, szintén jó ízlésről tanúskodik, ráadásul mindegyik kifújós teszter, ami külön plusz pontot érdemel. Először is le kell szögeznem, hogy az Acqua di Parma konzervatív parfümház, ne várjunk semmiféle harsányságot, durvaságot, megbotránkoztató pillanatot, mint az Etat Libre D’Orange esetében. De ezt nem, mint negatívumot mondom. Mindegyik szerethető a maga módján, bár nem vagyok benne biztos, hogy beruháznék egy egész üvegre. A Colonia-t azért szeretem, mert a nekem túl erős citrusos nyitány után, a parfüm leszáradása pont olyan illatú, mint a barátom bőre. A Colonia Absoluta virágosabb, púderesebb változata a Coloniának.  Az Iris Nobile nem a megszokott íriszes illat, nem olyan földes és zöld, mint mondjuk a Prada Infusion d’Iris, és az ylang-ylang valami szokatlan érzékiséggel tölti fel. A Magnolia Nobile-lel kapcsolatban pedig csak egyetlen gondolat bukkant fel a fejembe folyamatosan az, hogy olyan, kis csinos.

A kedvencem a Acqua di Parma Essenza, amelyet férfiaknak készítettek, de én nőkön is könnyedén el tudom képzelni.  Az üvege a megszokottól eltérően fekete, amelynek az az oka, hogy az illathoz az  inspirációt az olasz szmokingok, öltönyök szolgáltatták. Az Essenza a Colonia modernebb változata, a citrusos nyitány megmaradt, de gyorsan eloszlik és hamarosan átváltozik egy zöldes-virágos alkotássá. A bázisjegyek pedig krémessé és meleggé teszik a parfümöt. Az Essenza nagyon jól paszol az idei év maszkulin trendjéhez, ez inspirált az itt látható szettet is.

Acqua Di Parma Essenza by timka81 featuring a black satchel

Az Acqua di Parma parfümök tartóssága kiváló. Magyarországon csak egy internetes áruházat (parfum.hu) találtam, ahol elérhetőek  viszonylag nagy választékban, sőt még a Blu Mediterraneo vonalból is kapható néhány náluk.

Ha ismered az Acqua di Parma termékeket, akkor mondd el a véleményed róluk! És ha nem, ki szeretnéd próbálni őket?