Valami régi, valami új

Nagy várakozással tekintettem a BBC legújabb parfümökről szóló, három részes sorozata elé. Az első részben betekintés nyerhettünk abba, hogyan is igyekeznek a parfümházak rábírni bennünket, hogy igenis szükségünk van még egy parfümre.  Két karakterében teljesen eltérő parfümházat követtek nyomon az alkotók. Az egyik a több, mint 170 éves múltra visszatekintő Guerlain, a másik a minden bizonnyal, a még nagyobb nyereség reményében a parfümbizniszben beszálló Tommy Hilfilger.

Igazából rengeteg érdekes tény és számomra megható pillanat volt az első részben. Kezdjük ott, hogy Guerlain az egyik legnagyobb parfümház, története négy generációra tekint vissza, ahol a parfümkészítés titka apáról fiúra szállt. A lánc akkor szakadt meg, amikor Jean-Paul Guerlain fia úgy döntött, hogy nem szeretné tovább vinni a családi bizniszt. Ekkor került képbe Thierry Wasser, aki meghatódottan beszél Jacques Guerlainről, akire fogadott apjaként tekint. De Wassernek már számolnia kell avval, amivel elődeinek még nem kellett, történetesen hogy a parfümpiacon kőkemény harc folyik. Amíg a 80-as 90-es években még csak körülbelül 100-200 parfüm megjelenés volt évente, addig napjainkra ez a szám csaknem megtízszereződött. Szerintem ezért is vette a bátorságot Wasser, hogy hozzányúljon  Guerlain egyik legnagyobb sikeréhez a Shalimarhoz, és újragondolja azt a fiatalabb közönség számára. Hogy a Shalimar Parfum Initial beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, még rejtély. De az már biztos, mi lett a sorsa Tommy Hilfilger Loud-jának.

Tommy Hilfilger marketing csapata, azon dolgozik, hogy összehozzanak egy hihetetlenül sikeres parfümöt. Hamarabb tudják, hogy kinek akarják eladni és hogyan, mint azt hogy milyen lesz az illata. Még Tommy Hillfilger is feltűnik a képen egy pillanatra, nulla értelmes hozzászólással. A dokumentum filmet még tavaly a karácsonyi hajrá előtt kezdték el forgatni, azóta megjelent a Loud, és már biztosra tudhatjuk, hogy egy év múlva senki sem fog rá emlékezni. Máris felkerült a diszkont parfümériák oldalaira.

De miért is éri meg designer márkáknak évente 3-4 parfümöt is piacra dobni és kockáztatni, hogy akár hónapokon belül féláron is beszerezhetőek legyenek? Mert még így is hatalmas pénz van benne. Chandler Burr, a híres, new york-i parfümkritikus remekül elmagyarázza nekünk. Vegyük példának Calvin Klein-t. Nem túl sokan engedhetnek meg maguknak egy 3000 dolláros CK öltönyt, de egy 20 dolláros CK parfümöt bárki bármikor magáénak tudhat, anélkül hogy csődbe menne. Ahogy azt Luca Turin mondta : ” A parfüm a legolcsóbban beszerezhető műalkotás”.

Jövő hét, kedd estére máris megvan a programon. Megint a képernyőre szegezem majd a tekintetem, és természetesen beszámolok majd róla, mivel lettem megint okosabb. Addig is ne felejtsétek el megosztani velem, mi a véleményetek a parfümpiacon kialakuló örült versenyről!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.