Calice Becker, a By Kilian Love alkotója szerelmes a virágokba. Ezt már többször is bizonyította. Csak, hogy néhány példát említsek: Donna Karan Gold, Marc Jacobs Lola, Esteé Lauder Beyond Paradise. És nincs ez másképp a By KilianLove esetében sem.
A By KilianLove-t egyetlen szóval is tudnám jellemezni: édes. Ami nem is meglepő, ha tudjuk hogy a parfüm megalkotását a pihe-puha, émelyítően édes pillecukor (marshmallow) szolgáltatta. Akik nem igazán rajonganak a cukros-mézes-mázas parfümökért, akárcsak én, mert mindig a félresikeredett celeb parfümök tömegkelege jut eszükbe az édes szó hallatán, itt még ne adják fel. A neroli, a narancsvirág, a lonc, a vanília, a jázmin és a rózsa keveréke ugyan mámorító, de nem elviselhetetlen. sőt a kislányossága, az ártatlansága elragadó. A virágok és a vanília jól kiegyensúlyozzák egymást, elegáns, Upper East Side stílusban. Emellett van benne valami elragadó kislányosság, amely visszakalauzol bennünket az ártatlanság korába, amikor még feltétel nélkül hittünk a szerelemben.
Habár a By Kilian Love-t nem lennék képes minden nap viselni, de azokra a pillanatokra, amikor magával ragad a szentimentalizmus és a romantika tökéletes kiegészítő lehet. Leszámítva a borsos árat….
Szegedi lány vagyok, pirospaprika csörgedezik az ereimben. Amíg nagyapám élt, nemes hagyománya volt annak, hogy évente több kilónyi őrölt, nemes pirospaprikát készített a családnak és a minőségre utazó, lelkes barátoknak. A radiátoron, és a mindenfelé száradó pirospaprikával megtömött zsákocskák szaga betöltötte az egész lakást. Kifejezetten szerettem ezt az illatot. És a L’Artisan Parfumeur jóvoltából újra és újra átélhetem ezt az élményt.
A Piment Brulant azaz csipős paprika nem teljesen az, amire az illatjegyek alapján számítanánk. A csokoládé, a paprika, a vanília alapján egy gourmand illatot jósolnánk, ehelyett egy meleg, fűszeres alkotással állunk szemben, amely meglepően csendes és kifinomult. A paprika végig tisztán érezhető, különböző intenzitással, amely a felbukkanó kísérő jegyek miatt nem válik agresszívvá. Azonban, ezen jegyek összetételében megoszlanak a nézetek. Kifejezetten sokan nem érzik a csokoládét, pedig ott van az halvány, krémes, kakaópor formájában, akárcsak a vanília és a fahéj. A pipacsot viszont nem érzem benne. De az előbb említett illatjegyek csak, mint másodhegedűs vesznek részt a szimfóniában, a főszerep végig a paprikáé.
Állítólag a Piment Brulant a L’Artisan legkevésbé népszerű parfümje, hozzátenném méltánytalanul. Engem lenyűgözött. Bertrand Duchaufour az ihletett a csokoládéval, csilivel, fahéjjal készült, azték csodaitalból, a xocolatl receptjéből merítette, amely nedű erőt, lendületet és kitartást adott az Azték Birodalom lakóinak. Valami hasonló történik velem is, amikor a Piment Brulant-ot viselem, megtelek energiával és jókedvvel.
Illatjegyei: erős paprika (chili paprika), vanília, csokoládé, pipacs, fahéj
A Méchant Loup Bertrand Duchaufour absztrakt portréja a nagy és gonosz farkasról. Egy dolgot már most leszögezhetek, ennek a farkasnak igen nehéz ellenállni, de ennek ellenére semmi félelmetes sincs benne.
Arra számítottam, hogy a Méchant Loup sötét, titokzatos, animális lesz, ehhez képest az ellentéte lett igaz. Habár a Méchant Loup-ot férfiaknak szánták, kifejezetten élveztem a tesztelését, annyira, hogy mostanra megérett bennem a gondolat, hogy szeretnék egy teljes üveggel. A parfüm csodálatosan megragadja a finoman pörkölt mogyoró étvágygerjesztő illatát. Ehhez jön az édesgyökér és a méz édes illata. A fás-mézes-mogyorós triót a szantálfa csak kiegyensúlyozza. Egy erőteljes 2 óra után, akárcsak a Dzing! egy bőr közeli darabbá válik.
Összességében azt mondanám, hogy a Méchant Loup-ot vagy szeretjük vagy utáljuk, köztes út nem igazán fog létezni. De mindenképp ki kell próbálni!
Nem volt köztünk szerelem azonnal. De mióta jobban megismertem, egyet kell értenem Luca Turinnal, hogy a Dzing! Olivia Giacobetti egyik legjobban sikerült műve.
A Dzing! 1999-ben jelent meg először Désir de Cirque néven, amely sokat elárul arról, hogy mi is szolgált inspirációul a parfümhöz. További segítséget jelenthet az üvegen található rajzocska, amelyen egy lengén öltözött nőszemély egy két lábra ágaskodott tigris hátán ül. Igen a Dzing! a cirkuszok világába, a fűrészporos deszkák, idomított állatok, cirkuszi hercegnők közé hívatott bennünket kalauzolni.
Bevallom őszintén, nekem a fentebb említett képek nem igazán villantak be az agyamba legelső találkozásunk alkalmával. De ahogy telt múlt az idő, és egyre több időt töltöttünk együtt, lassan összeállt a kép. A Dzing! a színpad közelében üldögélő leányzó, aki minden félretett pénzét cirkuszi előadásokra költi, mindig az első sorba ül, hogy közvetlen közelről szippanthasson magába minden mozdulatot, és titkon arról álmodozik, hogy egy nap ő is ott fog állni a reflektorfényben.
A Dzing! édeskés, karamellás, sáfrányos nyitánya a lány zsebét kitöltő cukorkák, amelyet a cirkuszi lovaknak tartogat. A fűrészporos fás jegy és a bőrös akkord az az idő , amelyet titkon a lovak istállójában tölt. Minden lovat névről ismer, mindegyikre szán egy kis időt, megsimogatja őket, hozzájuk bújik és kedves szavakat duruzsol a fülükbe. Elidőz a felakasztott bőrnyergeknél, vékonyka ujjaival végigsimítja őket, és arról fantáziál, hogy a színpad közepén a legszebb telivér hátáról irányítja a többieket. A pézsmás, testhez közeli, kissé animális befejezés már a saját ágyában találja a lányt, akinek minden porcikája magába szívta a cirkusz kipárolgását, és most kielégülten fekszik az ágyon egy boldog nap után.
A Dzing! a must-have kategóriába esik, amelyet nem csak mi fogunk élvezni, hanem a körülöttünk lévők is. Amennyiben még sosem volt merszünk a bőrös parfümökhöz, akkor talán érdemes evvel kezdeni, mert nem túl extrém. Sajnos régebben felrebbentek olyan hírek, hogy kivonják a forgalomból. Reméljük, ez soha nem fog megtörténni!
Illatjegyei: ez egy kissé trükkös, ugyanis egyetlen oldalon sem említették ugyanazokat az illatjegyeket, ahol utánanéztem. Úgyhogy itt most azt olvashatjátok, ami a L’Artisan Parfumeur hivatalos oldalán is. Ezek pedig: fás jegy (golden wood), karamell, bőr, pézsmák.
Egy felmérés szerint az emberek meghatározó többsége azért visel parfümöt, hogy jó benyomást keltsen az ellenkező nemben. Valószínűleg nincs is olyan köztünk, aki randevúra készülődvén ne hintené be magát valamilyen általa szexinek gondolt illatos nedűvel. De vajon tényleg ilyen fontos szerepet játszanak az illatok, a szagok a párválasztásban?
Erre keresve a választ, megkértem egy kedves, férfi ismerősömet, aki nem tartja magát az illatok emberének, hogy ossza meg velem a véleményét. Valamint az én férfiakhoz fűződő illatos, szagos élményeimet is olvashatjátok. És , hogy mindezt fokozzuk a bejegyzés végén játék!
A férfi vallomása:
Ha magam elé kell idéznem valakit, aki be-majd kilépett az életemből, nagyon ritkán emlékszem az illatára. Vagy beszéljünk erősebb, élénkebb értelemben: a szagára. Mert a jó dolgoknak is szaguk van, sőt azoknak van igazán bukéjuk.
Házunkban lakott egy kisöreg, a bűvös nyolcvanast már régen maga mögött hagyta, de még mindig jártak hozzá a nők vizitre. Hozzá kell tennem, hogy nem fizetett értük, önszántukból áldozták magukat fel a szerelem oltárán. Ő mondta egyszer nekem, hogy minden nőnek más és más illata van. Kicsit átfogalmazom. A nemiség első számú jellegét felhasználva kinyilatkoztatta, hogy: Fiam, a nő akkor jó, ha van egy kis bukéja…Akár a jó vörösbornak? Mondhatjuk ezt is. Mindkettőt szerette az öreg. Én pedig szerettem vele beszélgetni. Valójában csak hallgattam és ha kellett, ha nem mindig a nőknél kötöttünk ki.
Nem vagyok az illatok embere. Kutatgatok az emlékeimben, milyen volt az első nagyon ütős női illat, amely megcsapta az orromat, amivel levettek a lábamról. Önkénytelenül is eszembe jut ilyenkor az a bizonyos film, mely egy vak ezredes és az őt pesztráló fiúról szól. Ezzel párhuzamosan elképzelem, hogy a szaglás, mint érzék mennyire másodlagos szerepet kap a hétköznapi életben, szemben a többi érzékünkkel. Elgondolkodtató, hogy ha vak lennék, miként élném át, az utcán járva azt a pillanatot, amikor valaki elsuhan mellettem, maga után hagyva az illatát. Vele együtt pedig egy történetet. Amit ha csak egy röpke pillanatra is, egy nő illata inspirál.
Zsenge csikó koromban, mikor még nem tudtam mitől döglik a légy (feltételezem, mind a mai napig nem tudom igazán), volt egy nagy szerelmem. Kinek nem? Nem is történet eme könnyelmorzsolós részére fektetném a hangsúlyt, amely megállt abban, hogy órákig egymás szájában matattunk, mindenhova kézen fogva jártunk, majd a nyár szétválasztott minket, – a szerelmeslevelek tömkelege ellenére -, s a lányt pedig könnyed eleganciával lecsapta egy idősebb férfiú akarva, vagy akaratlanul (ilyen nincs) a lovagias kezemről, hogy utána hű könnyeimmel áztassak át néhány párnát. A történetben mindvégig ott volt az illat. Ahova mentem elkísért. Volt, hogy a villamoson éreztem meg, ahogy elment mellettem valaki. Önkéntelenül, hirtelen fordultam az illat irányába még évekkel később is.
Ha nem is emlékszem minden nő illatára az életemben, de a hajukéra igen. Milyen beleszagolni, megmarkolni, játszadozni vele. A nő haja mágia, fétis. Az illata pedig életre kelti benned a vágyat, és többet mondd el egy nőről, mint bármelyik parfüm.
A nő vallomása:
A mai napig élénken emlékszem anyám megnyugtató illatára, apám férfias szagára. Szaglenyomatokat, és illatmemóriákat őrzök minden férfiről, aki nyomott hagyott bennem.
Valahol egyszer azt olvastam, hogy olyan párt választunk magunknak, akinek szaga leginkább eltér szeretett őseinkétől, és ennek csupán egyszerű evolúciós okai vannak. A sajátunktól nagy mértékben eltérő szag nagy mértékben eltérő génkészletet feltételez ,tehát nagyobb az esélyünk túlélőképes utódok nemzésére. Biológia ide vagy oda titkon, öntudatlanul mindenkiről szagmintát veszek.
A férfi, akitől megtanultam mit jelent a szerelem, csendes napjain babatestápoló illatú volt, forrongó, lázas napjain motorolaj, szexre éhes percekben édes-savanykás. De abban a hét évben, amit együtt töltöttük egyetlen apró porcikáját sem éreztem soha büdösnek, még a legforróbb nyári napokon sem. Valószínűleg ő is hasonlóképpen érezhetett, mert minden reggelt azzal kezdett, hogy mélyen beleszippantott a nyakamban, pár pillanatig elidőzött ott, és biztosított róla, hogy még mindig szeret.
Mr Cuba, a sokkal fiatalabb, hihetetlen kék szemű, magyar csődör meleg-fűszeres illata semmi mást nem sugallt, mint egy felejthetetlen éjszakát. Nem én voltam az egyetlen leányzó, aki bedőlt a szép szavaknak. Az egy éjszakás kalandból 8 hónap lett, amely épp olyan viharos, szenvedélyes és könnyekkel átitatott volt mint a parfüm, amelyet a legizgalmasabb éjszakákra tartogatott.
Valószínűleg a vágyakozás a genetikai kódomban van. Az intelligens, mindig jó modorú és éppen eléggé őrült Mr Világjárót hat hónapnyi várakozás után hihetetlen vággyal öleltem. Lázasan szívtam volna magamba az illatát, már ha lett volna neki, de semmit sem éreztem.A két gondolat miszerint, egyetlen illatmolekuláját sem vagyok képes fogni, és ez lesz az utolsó éjszakánk együtt, azonos sebességgel csapódott az agyamba.
Mr Idegenbe-tévedt-hazánk-fiáért egy tengert repültem át. Lelkünk apró rezdülésein kívül a parfümökért való rajongásunkban is osztoztunk. Nem kellett sok idő hozzá, hogy kitapasztaljam melyik parfümjével mit üzen. Givenchy Xeryus a szex napokra, Calvin Klein Summer a vicces pillanatokra, Dsqured2 HeWood a partikra és így tovább. Vele együtt visszatért a reggeli szagolgatós rituálé is.
Mr Fahrenheit-t nem lehetett meggyőzni, hogy létezik más parfüm is. Makacs, keményfejű, ellentmondást nem tűrő volt minden téren. Egyetlen egyszer jött lázba egy másik parfümtől. És addig könyörgött, amíg nekiadtam a féltve őrzött Amouge Memoir for Men mintámat. Később kiderült, hogy egy másik nőt akart vele lenyűgözni.
Hajdanán barátnői rábeszélésre randiztam valakivel, akinek az illatától nem indultam be. Hamar kiderült, hogy Mr Biztonságossal semmi közünk egymáshoz. Meglehet sokan gondolják azt, hogy a szaglásunk a legkevésbé használt érzékszervünk. De minden egyes levegővétellel szagmintát is veszünk. Akivel a legintimebb perceidet osztod meg, azzal ugyanazt a levegőt szívjátok, és vele együtt a bőrének, a parfümjének, minden egyes sejtjének illatát inhalálod magadba cirka öt másodpercenként. Minek vesztegetnénk az időt hát valakire ,akiről már az első levegővétel után tudod, hogy zavar a szaga, a bőrének kipárolgása? A parfüm az más kérdés, azon mindig lehet változtatni.
Bizonyára neked is van a fent olvasottakhoz hasonló sztorid, emléked. Oszd meg velünk a történeted, a véleményedet a témáról! Azok között, akik 2012. február 29-ig hagynak kommentet a bejegyzésnél, egy 30 ml-es Burberry The Beatparfümöt sorsolok ki! Csak azok vesznek részt a játékban, akik a témához kapcsolódó hozzászólást írnak!
Mostanában többször is említettem, hogy a bőrös parfümökért ver hevesebben a szívem. Az Oszmán birodalom és a török bőrcserző műhelyek ihlette Cuir Ottoman pedig ott van a legjobbak között.
Mint azt már annyiszor tapasztaltam az írisz és a bőr jó barátok, nincs ez másképp a Cuir Ottoman esetében sem. Marc-Antoine Corticchiato szépen eljátszadozik ezzel a két elemmel, közben ezt meg azt még hozzácsepegtet, és ez az ami igazán különlegessé teszi a Cuir Ottomant.
A Cuir Ottoman nyitánya meglehetősen erőteljes, a gyáva szívűek ennél a pontnál bizonyára meghátrálnának, de nekem ez a kedvenc részem. Ahányszor magamra fújom a Cuir Ottomant az első húsz-harminc percben édesapám műhelyében érzem magam. Címfestő volt, műhelye egy titkos laboratóriumnak tűnt számomra, ahol színes üvegecskékből pár nap alatt mutatós, szemet gyönyörködtettető cégérek születtek. A helységet átszőtte a zománcfesték, a hígító és a cigarettafüst szaga. Volt apámnak egy bőrkabátja, amikor nagyon hideg volt a műhelyben, azt viselte. Ez a bőrkabát teljesen átitatódott a műhely titokzatos szagával. A Cuir Ottoman nyitánya mintha csak azt a bőrkabátot idézné.
A harsány kezdetet a bőr és az írisz menyasszonyi tánca követi, a meghívott vendégek között ott van még a tömjén, a jázmin és amikor már mindenki kifáradna a nagy mulatásban a vanília, a tonkabab, a sztórax és a benzoégyanta lehel új életet a játékba. Persze ez nem egy hagyományos lagzi, inkább emlékeztet egy bőr-fétis partira, ahol mindenki tudja a szerepét, és azt a legnagyobb eleganciával adja elő.
A Cuir Ottoman bár brutális alkotásnak hangzik, mégsem teljesen az. Habár titokzatosság lengi körül, jól megkomponált, elegáns, kiegyensúlyozott parfüm. Tartóssága kiváló, rajtam 10-12 órán keresztül is érezhető, és a misztikus eleganciának köszönhetően bármikor viselhető.
Emlékeztek a 90-es évekre átültetett Szép remények filmadaptációra Ethan Hawke-kal és Gwyneth Paltrow-val? A Parfum d’Empire szenvedélyes Ambre Russe parfümje, mintha csak a női karakterek megtestesítője lenne.
Ha egy parfüm illatjegyei között feltűnik az alkohol biztosra vehetjük, hogy azt nem a délutáni, bájcsevegős teadélutánokra tervezték. Az Ambre Russe erőteljes, már-már részegítő nyitányát a rumnak és a vodkának köszönheti. És meg is jelenik szemem előtt az idősödő, az örűltség kapuján kopogtató Ms. Dinsmoor, akinek egy pohár koktél és egy szál cigaretta létszükséglet. A dúsgazdag, összetört szívű Ms. Dinsmoor életét arra tette fel, hogy bosszút álljon a férfiakon, amelynek beteljesítéséhez fiatal és gyönyörű unokahúgát, Estellát képezi ki.
Az erős, alkoholos fejjegyek elillanása után, amelyeknek illatgőze még csendesen a háttérbe lapulva továbbra is érzékelhető, megjelenik a színen a gyönyörű, de jéghideg Estella. Az Ambre Russe-ban semmi hideg vagy hűvös nincs. A meleg ámbra, az édes méz, a misztikus tömjén, a bőrös jegy ezt nem is tenné lehetővé. Hogy miért illik mégis Estellához? Mert nincs olyan férfi, aki nemet tudna neki mondani, és ennek tudatában is van. Minden lépése megtervezett, az ész uralkodik az érzelmek felett. Érzéseit, szenvedélyét soha nem mutatva talán egyetlen módja, hogy felszínre hozza azokat: a parfümjén keresztül. Az Ambre Russe-ban jelenlévő orosz tea füstössége, a méz, a vanilla, a tömjén spiritualitása, az ámbra melegsége és a bőr érdes finomsága, mind egy-egy segélykérés egy igazi életre, amelyben az érzelmeké a főszerep.
Az Ambre Russe nem a mindennapokra szánt parfüm. Viseltem a munkahelyemen, bevásárlás közben és folyamatosan az járt a fejemben, hogy elfecsérelem ezekre a jelentéktelen, még-ezerszer-meg-fog-velem-történni pillanatokra. Az Ambre Russe-t nem farmernadrághoz és laza pólóhoz tervezték, olyan alkalmakra kell tartogatni, amelyekre mindig emlékezni akarunk. És ez még mindig nem elég az Ambre Russe-hoz, mert ehhez a parfümhöz hihetetlenül magabiztosnak, megfontoltnak és egyben egy kissé őrültnek is kell lenni.
A Lalique Encre Noir a legjobb vetiver parfüm, amellyel eddig találkoztam. A több, mint száz éves múltra visszatekintő Lalique 1908-ben került először közelebb a parfümök világához. Ebben az évben kérte fel Francois Coty Rene Lalique-t, hogy készítse el a világ első, valódi parfümös üvegcséjét. A következő évtizedekben számtalan szebbnél szebb Lalique üveg látott napvilágot, amelyekért ma akár súlyos dollár ezreket is képesek fizetni a gyűjtők.
Megannyi parfümös üveg megálmodása után, 1992-ben Lalique cég elérkezettnek látta az időt, hogy fejest ugorjon az illatos bizniszbe. Parfümjei közül kettőbe szerettem bele: az egyik a vaníliás, púderes, nőies és kifinomult Lalique Le Parfum a másik pedig a titokzatos Lalique Encre Noire.
Az Encre Noire az első olyan férfi parfüm, amelyből úgy érzem szükségem van egy teljes üveggel. Zsenialitása abban rejlik, hogy csupán néhány illatjeggyel játszik, de mindezt úgy, hogy az összhatás mindvégig egyszerre felélénkítő, elgondolkodtató és mégis szomorkás. A vetiver mindvégig központi szerepet kap, a nyitányban epizódszerephez jut a ciprus is, amely az ujjunkon szétmorzsolódott fenyő-vagy tujarügy illatára emlékeztet. A vetiver érzelmi mélységét a benne rejlő kettősségnek köszönheti, egyszerre édeskés, fűszeres és valami megmagyarázhatatlan módon mégis friss és hűvös. A pézsmának és a fás alapnak köszönhetően pedig végig megtartja ezt az érzést.
Sokáig merengtem vajon miért kapta a Fekete tinta nevet, egészen addig míg rá nem bukkantam Gnarls Barkley video klippjére, a Crazy-re, és rájöttem mennyire sokatmondó is ez a névválasztás. Az Encre Noire olyan, mint az a pszichológiai Rorschach-féle tintapaca teszt, mindenkiben más emlékeket ébreszt. Engem arra a nyárra emlékeztet, amikor egyik pillanatról a másikra éltem, soha nem tudva mit és kit hoz a holnap. A forró, fülledt levegőt betöltötték a lélekmegváltó beszélgetések, a hideg sörök és titkos szeretők.
Az Encre Noire-t azoknak a nőknek ajánlom, akik nem félnek az ismeretlentől, mégis él bennük egy jó nagy adag szentimentalizmus és romantika.
Legutóbbi bejegyzésem a Balenciaga L’essence-ről hatalmas sikert aratott. Ehhez kapcsolódik az a hír, hogy idén ősszel a szomorkás arcú, Charlotte Gainsbourg helyét a depressziós tekintetű Kristen Stewart veszi át a Balenciaga legújabb reklámkampányában. Twilight rajongók máris elkezdhetnek ujjongani, én a magam részéről nem vagyok olyan biztos ebben a döntésben.
Jo Malone új kollekcióval rukkol elő márciusban. A London Blooms kollekciót az angol kertek ihlették. A három limitált kiadású parfüm a következő: Peony&Moss labdarózsával, feketeszederrel, mohával és borostyánnal, White Lilac& Rhubarb rózsával, orgonával, rebarbarával és napraforgóval valamint a friss, fűszeres, virágos Iris & Lady Moore gerániummal, borostyánnal és vetiverrel. Az illatjegyek alapján azt hiszem megérnek majd egy próbát.
A legizgalmasabb hír a héten a Twitterről származik. A minap Christopher Chong az Amouage kreatív igazgatója azt írta, hogy márciusban jön az Opus VI. Ezen kívül még elárult néhány illatjegyet is : görögtekercs (periploca), ambranum és P11. Ez utóbbiról fogalmam sincs mi lehet, de ha esetleg valaki tudja, akkor légy szíves, árulja el nekem.
A Balenciaga L`Essence minden, amire szükségünk lehet, amikor már épp tele lenne a hócipőnk az egész világgal. Egy csodálatos parfüm, amely egy szippantás alatt áttranszformálja gondolatainkat, kisimítja az idegszálakat és éteri nyugalommal áraszt el bennünket. Ki tudja, talán az angyaloknak lehet ilyen illata…
Balenciaga Paris 2010-es sikere után mindenki számíthatott rá, hogy hamar előrukkol a divatház egy újabb alkotással. Ami egyébként kissé szokatlan húzás tőlük, de a mai parfümpiac igényeihez alkalmazkodva érthető. A Balenciaga viszonylag régóta jelen van a szakmában (természetesen a fő vonaluk a ruha-és kiegészítő tervezés). Első parfümjük, a Le Dix Perfume 1947-ben jelent meg, és az eltelt 65 évben csupán 15 parfümöt jelentettek meg.
A Balenciaga L’Essence ugyan kísértetiesen hasonlít a Balenciaga Paris-hoz, mégis több annál. Ugyan az illatjegyek ismertetésénél csupán az ibolyalevelet ismertetik, azért erőteljesen jelen van a tavalyi év nagy kedvence is, az íriszgyökér. A kettő együtt egy elbájoló zöldes-virágos elegyet alkot. Az ibolyalevél kissé édes, zöldes illatához társul az íriszgyökér krémes, púderes jellegével, amelynek a végeredménye, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy titokzatos kertben sétálgatnánk. A Balenciaga L’Essence nem változik szignifikánsan az idő múlásával, és körülbelül 7-8 óráig megtartja varázslatos illatvilágát.
A Balenciaga L’essence kortalan, nemtelen (férfin is nagyon könnyen el tudom képzelni) és időtlen alkotás.
Számomra minden nap egy új illat. Azért hoztam létre ezt a parfümblogot, hogy megosszam veletek az élményeimet és tapasztalataimat.