Nem volt köztünk szerelem azonnal. De mióta jobban megismertem, egyet kell értenem Luca Turinnal, hogy a Dzing! Olivia Giacobetti egyik legjobban sikerült műve.

A Dzing! 1999-ben jelent meg először Désir de Cirque néven, amely sokat elárul arról, hogy mi is szolgált inspirációul a parfümhöz. További segítséget jelenthet az üvegen található rajzocska, amelyen egy lengén öltözött nőszemély egy két lábra ágaskodott tigris hátán ül. Igen a Dzing! a cirkuszok világába, a fűrészporos deszkák, idomított állatok, cirkuszi hercegnők közé hívatott bennünket kalauzolni.

Bevallom őszintén, nekem a fentebb említett képek nem igazán villantak be az agyamba legelső találkozásunk alkalmával. De ahogy telt múlt az idő, és egyre több időt töltöttünk együtt, lassan összeállt a kép. A Dzing! a színpad közelében üldögélő leányzó, aki minden félretett pénzét cirkuszi előadásokra költi, mindig az első sorba ül, hogy közvetlen közelről szippanthasson magába minden mozdulatot, és titkon arról álmodozik, hogy egy nap ő is ott fog állni a reflektorfényben.

A Dzing! édeskés, karamellás, sáfrányos nyitánya a lány zsebét kitöltő cukorkák, amelyet a cirkuszi lovaknak tartogat. A fűrészporos fás jegy és a bőrös akkord az az idő , amelyet titkon a  lovak istállójában tölt. Minden lovat névről ismer, mindegyikre szán egy kis időt, megsimogatja őket, hozzájuk bújik és kedves szavakat duruzsol a fülükbe. Elidőz a felakasztott bőrnyergeknél, vékonyka ujjaival végigsimítja őket, és arról fantáziál, hogy a színpad közepén a legszebb telivér hátáról irányítja a többieket. A pézsmás, testhez közeli, kissé animális befejezés már a saját ágyában találja a lányt, akinek minden porcikája magába szívta a cirkusz kipárolgását, és most kielégülten fekszik az ágyon egy boldog nap után.

A Dzing! a must-have kategóriába esik, amelyet nem csak mi fogunk élvezni, hanem a körülöttünk lévők is. Amennyiben még sosem volt merszünk a bőrös parfümökhöz, akkor talán érdemes evvel kezdeni, mert nem túl extrém. Sajnos régebben felrebbentek olyan hírek, hogy kivonják a forgalomból. Reméljük, ez soha nem fog megtörténni!

Illatjegyei: ez egy kissé trükkös, ugyanis egyetlen oldalon sem említették ugyanazokat az  illatjegyeket, ahol utánanéztem. Úgyhogy itt most azt olvashatjátok, ami a L’Artisan Parfumeur hivatalos oldalán is. Ezek pedig:  fás jegy (golden wood), karamell, bőr, pézsmák.

Egy felmérés szerint az emberek meghatározó többsége azért visel parfümöt, hogy jó benyomást keltsen az ellenkező nemben. Valószínűleg nincs is olyan köztünk, aki randevúra készülődvén ne hintené be magát valamilyen általa szexinek gondolt illatos nedűvel. De vajon tényleg ilyen fontos szerepet játszanak az illatok, a szagok a párválasztásban?

Erre keresve a választ, megkértem egy kedves, férfi ismerősömet, aki nem tartja magát az illatok emberének, hogy ossza meg velem a véleményét.  Valamint az én férfiakhoz fűződő illatos, szagos élményeimet is olvashatjátok. És , hogy mindezt fokozzuk a bejegyzés végén játék!

A férfi vallomása:

Ha magam elé kell idéznem valakit, aki be-majd kilépett az életemből, nagyon ritkán emlékszem az illatára. Vagy beszéljünk erősebb, élénkebb értelemben: a szagára. Mert a jó dolgoknak is szaguk van, sőt azoknak van igazán bukéjuk.

Házunkban lakott egy kisöreg, a bűvös nyolcvanast már régen maga mögött hagyta, de még mindig jártak hozzá a nők vizitre. Hozzá kell tennem, hogy nem fizetett értük, önszántukból áldozták magukat fel a szerelem oltárán. Ő mondta egyszer nekem, hogy minden nőnek más és más illata van. Kicsit átfogalmazom. A nemiség első számú jellegét felhasználva kinyilatkoztatta, hogy: Fiam, a nő akkor jó, ha van egy kis bukéja…Akár a jó vörösbornak? Mondhatjuk ezt is. Mindkettőt szerette az öreg. Én pedig szerettem vele beszélgetni. Valójában csak hallgattam és ha kellett, ha nem mindig a nőknél kötöttünk ki.

Nem vagyok az illatok embere. Kutatgatok az emlékeimben, milyen volt az első nagyon ütős női illat, amely megcsapta az orromat, amivel levettek a lábamról. Önkénytelenül is eszembe jut ilyenkor az a bizonyos film, mely egy vak ezredes és az őt pesztráló fiúról szól. Ezzel párhuzamosan elképzelem, hogy a szaglás, mint érzék mennyire másodlagos szerepet kap a hétköznapi életben, szemben a többi érzékünkkel. Elgondolkodtató, hogy ha vak lennék, miként élném át, az utcán járva azt a pillanatot, amikor valaki elsuhan mellettem, maga után hagyva az illatát. Vele együtt pedig egy történetet. Amit ha csak egy röpke pillanatra is, egy nő illata inspirál.

Zsenge csikó koromban, mikor még nem tudtam mitől döglik a légy (feltételezem, mind a mai napig nem tudom igazán), volt egy nagy szerelmem. Kinek nem? Nem is történet eme könnyelmorzsolós részére fektetném a hangsúlyt, amely megállt abban, hogy órákig egymás szájában matattunk, mindenhova kézen fogva jártunk, majd a nyár szétválasztott minket, – a szerelmeslevelek tömkelege ellenére -, s a lányt pedig könnyed eleganciával lecsapta egy idősebb férfiú akarva, vagy akaratlanul (ilyen nincs) a lovagias kezemről, hogy utána hű könnyeimmel áztassak át néhány párnát. A történetben mindvégig ott volt az illat. Ahova mentem elkísért. Volt, hogy a villamoson éreztem meg, ahogy elment mellettem valaki. Önkéntelenül, hirtelen fordultam az illat irányába még évekkel később is.

Ha nem is emlékszem minden nő illatára az életemben, de a hajukéra igen. Milyen beleszagolni, megmarkolni, játszadozni vele.  A nő haja mágia, fétis. Az illata pedig életre kelti benned a vágyat, és többet mondd el egy nőről, mint bármelyik parfüm.

A nő vallomása:

A mai napig élénken emlékszem anyám megnyugtató illatára, apám férfias szagára. Szaglenyomatokat, és illatmemóriákat őrzök minden férfiről, aki nyomott hagyott bennem.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy olyan párt választunk magunknak, akinek szaga leginkább eltér szeretett őseinkétől, és ennek csupán egyszerű evolúciós okai vannak.  A sajátunktól nagy mértékben eltérő szag  nagy mértékben eltérő génkészletet feltételez ,tehát nagyobb az esélyünk túlélőképes utódok nemzésére. Biológia ide vagy oda titkon, öntudatlanul mindenkiről szagmintát veszek.

A férfi, akitől megtanultam mit jelent a szerelem, csendes napjain babatestápoló illatú volt, forrongó, lázas napjain motorolaj, szexre éhes percekben édes-savanykás. De abban a hét évben, amit együtt töltöttük egyetlen apró porcikáját sem éreztem soha büdösnek, még a legforróbb nyári napokon sem. Valószínűleg ő is hasonlóképpen érezhetett, mert minden reggelt azzal kezdett, hogy mélyen beleszippantott a nyakamban, pár pillanatig elidőzött ott, és biztosított róla, hogy még mindig szeret.

Mr Cuba, a sokkal fiatalabb, hihetetlen kék szemű, magyar csődör meleg-fűszeres illata semmi mást nem sugallt, mint egy felejthetetlen éjszakát.  Nem én voltam az egyetlen leányzó, aki bedőlt a szép szavaknak. Az egy éjszakás kalandból 8 hónap lett, amely épp olyan viharos, szenvedélyes és könnyekkel átitatott volt mint a parfüm, amelyet a legizgalmasabb éjszakákra tartogatott.

Valószínűleg a vágyakozás a genetikai kódomban van. Az intelligens, mindig jó modorú és éppen eléggé őrült Mr Világjárót  hat hónapnyi várakozás után hihetetlen vággyal öleltem. Lázasan szívtam volna magamba az illatát, már ha lett volna neki, de semmit sem éreztem.A két gondolat miszerint,  egyetlen illatmolekuláját sem vagyok képes fogni, és ez lesz az utolsó éjszakánk együtt, azonos sebességgel csapódott az agyamba.

Mr Idegenbe-tévedt-hazánk-fiáért egy tengert repültem át. Lelkünk apró rezdülésein kívül a parfümökért való rajongásunkban is osztoztunk.  Nem kellett sok idő hozzá, hogy kitapasztaljam melyik parfümjével mit üzen.  Givenchy Xeryus a szex napokra, Calvin Klein Summer a vicces pillanatokra, Dsqured2 HeWood a partikra és így tovább.  Vele együtt visszatért a reggeli szagolgatós rituálé is.

Mr Fahrenheit-t nem lehetett meggyőzni, hogy létezik más parfüm is. Makacs, keményfejű, ellentmondást nem tűrő volt minden téren. Egyetlen egyszer jött lázba egy másik parfümtől. És addig könyörgött, amíg nekiadtam a féltve őrzött Amouge Memoir for Men mintámat. Később kiderült, hogy egy másik nőt akart vele lenyűgözni.

 Hajdanán barátnői rábeszélésre randiztam valakivel, akinek az illatától nem indultam be. Hamar kiderült, hogy Mr Biztonságossal semmi közünk egymáshoz.  Meglehet sokan gondolják azt, hogy a szaglásunk a legkevésbé használt érzékszervünk. De minden egyes levegővétellel szagmintát is veszünk.  Akivel a legintimebb perceidet osztod meg, azzal ugyanazt a levegőt szívjátok, és vele együtt a bőrének, a parfümjének, minden egyes sejtjének illatát inhalálod magadba cirka öt másodpercenként. Minek vesztegetnénk az időt hát valakire ,akiről már az első levegővétel után tudod, hogy zavar a szaga, a bőrének kipárolgása? A parfüm az más kérdés, azon mindig lehet változtatni.

 Bizonyára neked is van a fent olvasottakhoz hasonló sztorid, emléked. Oszd meg velünk a történeted, a véleményedet a témáról! Azok között, akik 2012. február 29-ig hagynak kommentet a bejegyzésnél, egy 30 ml-es Burberry The Beat parfümöt sorsolok ki! Csak azok vesznek részt a játékban, akik a témához kapcsolódó hozzászólást írnak!