Volt idő, amikor dohányzás a szabadság szimbóluma volt a nők számára. Amikor először gyújthattak rá nyilvános helyen, amely addig csupán a férfiak kiváltsága volt,  az  egyben egy lépés volt a női egyenjogúság felé.  A dohányzás és a cigaretta egyben szexuális szimbólummá is vált, és a vampok és femme fatale-ok nélkülözhetetlen eszközévé.

1919-ben járunk Franciaországban, amikor is Ernest Daltroff, a Caron ház alapítójának keze alatt elkészült az ikonikus, az első bőr jellegű parfüm, a Tabac Blond, ami annyit jelent könnyű dohány. Ez a provokatív parfüm, amely a női egyenjogúság hajnalán született meg, nem tartalmaz dohány jegyet, mégis füstös, sötét és veszélyes.

A femme fatale illata, a végzet asszonyé, aki elcsábítja, behálózza és kénye-kedve szerint játszik a férfival. Egyet kell értenem Chandler Burrel, amerikai parfümkritikussal, aki szerint az a férfi, aki egy olyan nőt visz haza bemutatni az anyjának, aki ezt a parfümöt viseli, ne számítson arra, hogy az anyja szeretni fogja a lányt, mert pontosan tudni fogja, hogy a fiát végérvényesen elvesztette.

A Tabac Blond nem változik szignifikánsan az idő múlásával. A fejjegyben lévő szegfű és bőr erős, agresszív illata viszonylag hamar lecsendesedik, erősebbé válik a parfüm szívében az ylang-ylang érzékisége. Az alapjegyekben ámbra, pacsuli, vanilia, cédrus keveredik. Veszélyes parfüm, amelyet csak módjával használjunk, hacsak nem az a célunk, hogy uraljuk a környezetünket.

Nem Ernest Daltroff volt az egyetlen, akit a dohány és a femme  fatale-ok megihlettek. Csaknem kilencven évvel később 2006-ban, Etat Libre d’Orange Perfumes, az avantgárd parfümház orra, Antoine Maisondieu megalkotta a Jasmine et Cigarettes-t. Ez a parfüm pont az, amit a neve alapján sejthetünk: tömény, érzéki jázmin és szárított dohány.

Nem olyan mellbevágó, mint a Tabac Blond, de legalább olyan szexi. A jázmint afrodiziákumként használják, az aromaterápiában, és nem véletlen, hogy ezt a parfümöt azon nőknek dedikálták, akik úgy gondolják, hogy nemcsak joguk van a szexhez, de élvezni is akarják azt.  Tudnak élni a nőiességükkel, és élvezik azt, de nincs bennük az a könyörtelenség  a férfiakkal szemben, ami a Tabac Blond nőkben.

A Jasmine et Cigarettes nő olyan, mint a style ikon, Jane Birkin, akinek a neve leginkább a híres francia számról, a „Je T’aime…Moi Non Plus”-ról ugorhat be.  Szexi, provokatív mégis nagyon nőies.

A Jasmine et Cigarettes hozzám sokkal közelebb áll, mint a Tabac Blond, annyira hogy teljesen beleszerettem ebbe a színtiszta jázmin illatba, amelytől hihetetlenül nőiesnek érzem magam, arról nem is beszélve, hogy a Tabac Blond bármennyire is jól sikerült parfüm, de én sohasem voltam egy Tabac Blond-bestia.

„Az illat olyan varázsló, mely elrepít a múltba, társunk a jelenben és elkísér a jövőbe. Emlékeztet.” Ez az idézet Judith Müllertől származik, akinek nevével egy hete találkoztam először Octavian Coifan blogjában. Octavian egyik szakterülete a vintage parfümök, és ezen bejegyzésében méltatja a magyar születésű, Judith Müller Izraelben készített parfümjeit.

Judith Müller egy aprócska szőke nő, aki első parfümkreációjával, a Bat-Sheba-val nyomban el is nyerte a luxusparfümök kreatív Oscarját. A Bet-Sheba-val egyben új trendet is indított el, a nemzeti illatokét. Az ő alkotása Izrael, Fidzsi és Thaiföld nemzeti illata, és végül 2005-ben egy nagy álma teljesült azzal, hogy részese lehetett a magyar nemzeti illat, a Hungarian Raphsody No.5 kivitielézésének.

És most térjünk is át a mi nemzeti parfümünkre. Vajon hányan tudnak létezéséről? Én halványan emlékszem, hogy megjelent egy-két hír arról, hogy készül az első magyar parfüm. De igazán nem kapott visszhangott, és habár valahol azt olvastam, hogy még a Douglas polcaira is kikerült, én sajnos soha nem talákoztam vele. És ez nagy kár, mert egyébként nagyon érdekes alkotásnak tűnik.

Az Orr, az illat mögött Pierre Bourdon, akinek neve többek között olyan méltán népszerű parfümökhöz kötődik, mint a Christian Dior Dolce Vita-ja vagy Davidoff Cool Water-je. Állítólag Judith Müller még egy marék debrenceni földet is ajándékozott a parfümőrnek, hogy annak legyen fogalma, milyen szagú a magyar föld. A parfümbe ugyan ez nem került bele, de olyan magyar virágok akkordjai, mint a gyöngyvirág, az orgona, a rózsa igen és különlegességként a paprika.

A parfümnek vannak további különlegességei is. A parfüm üvege Szász Endre egyik utolsó alkotása, és a világon először a Hungarian Raphsody üvege készült porcelánból. A kerámiát Mata János díszítette fel egy részlettel a Liszt-rapszódiából. Az, hogy a Hungarian Raphsody No.5 nevet kapta, több okra is visszavezethető. Először is Pierre Bourdin nem csak egyetlen illatot alkotott, hanem többet is, és a no.5 nyerte el a tesztközönség tetszését, akárcsak annak idején a Chanelnél, amikor Coconak leginkább a No.5 tetszett. Az ennél romantikusabb változat azonban, hogy a parfüm harmonizál Liszt Ferenc ötödik rapszódiájával.

Sajnos magáról az illatról nem tudok mit mondani, de ez szerintem, nagyrészt a rossz marketingnek köszönhető. Nem lett volna érdemes egy gyönyörű, magyar nőt felkérni a parfüm arcának?  Nem tudom, mennyire sikeres ez a parfüm. Nem tudom, hogy milyen boltokban lehet hozzájutni. Vajon a Douglasban tényleg kint van a polcokon? Az interneten is csak egyetlen oldalt találtam, ahonnan rendelhető. És vajon a reptereken megtalálható? Mert szerintem a mai, fiatal nők többsége szívesebben vinné haza emlékbe az adott ország nemzeti illatát, mint egy horgolt terítőt.

De lehet, hogy tévedek, és csak egyszerűen azért nem találkozni sehol ezzel a parfümmel, mert nem jó.